Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 16 (189. szám) - Mádl Ferenc köztársasági elnök átirata az Országgyűléshez miniszteri megbízatás megszűnéséről és államtitkári felmentésről: - A Magyar Nemzeti Bank kereskedelmi banki tevékenységével kapcsolatos vizsgálat eredményéről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz):
532 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Gidai Erzsébet képviselő asszonynak, a MIÉP képviselőcsoportjából. DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP) : Kö szönöm szépen a szót, elnök asszony. Azt szeretném hangsúlyozni, engem is nagyon zavar, hogy a tőlünk balra ülő képviselőtársaim a politikai érdekeik alá nyomják a szakmaiságot és a szakmai érveket. Ezért nagyon zavaró az, hogy pont olyanok, akik néhány év vel ezelőtt épp az ellenkezőjét írták az eladósodásunk folyamatáról - és nagyon jókat írtak az eladósodás kérdéséről, az adóság leírattatási lehetőségeiről, nagyon sokat írtak arról, hogy a Nemzetközi Valutaalap nagyon kedvezőtlen szerepet tölt be Magyaror szágon , most éppen a politikai érdek váltása miatt pont az ellenkezőjét kívánják itt nyilvánosságra hozni. Hadd hívjam fel itt a figyelmet, hogy a nemzetközi rákapcsolódás a magyar gazdaságra bizony rendkívül erős. Csak az 1996ban a Nemzetközi Valutaala p és a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Surányi György és Medgyessy akkori pénzügyminiszter által aláírt, szigorúan titkos egyezményre, szándéknyilatkozatra hívnám fel a figyelmet, amelyet ha végigtanulmányoznának, abból egyértelműen kiderülne ez a fajta rendkí vül erőteljes nemzetközi összefonódás, ami óriási tőkekiáramoltatást eredményezett az országból, és a jövő erőforrásait csapolta le. Ez a környék országaiban - akár Lengyelországot vagy Csehországot emelem ki - messze nem történt így meg. Igen, a Magyar Ne mzeti Banknak, az ország jegybankjának kötelessége védeni a hazai pénzt, a hazai gazdaságot, és ezt nem tette meg a Magyar Nemzeti Bank, vagy legalábbis olyan kis mértékben, hogy ez a magyar gazdaságnak jelentős mértékben nem segítette elő a fejlődését. Vi sszatérve a CW AG Bankra, szeretném itt felhívni a figyelmet, hogy benne van a jelentésben az, hogy 1992ben már szóltak a veszteségről, 1995ben megerősítették, a felügyelőbizottság sem foglalkozott ezzel, "eltakarította" - ha tetszik - a levelet, és 1996ban Hárshegyi Frigyes aláírja még akkor azt a garancialevelet, amelyben garantálják a veszteségek teljes mértékű megfinanszírozását. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Itt tehát rendkívül sokrétű visszaélések sorozatáról is szó van! Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Latorcai János képviselő úrnak adom meg a szót, ugyancsak két percben. DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Folytatnám a polémiát Bauer ké pviselő úrral, mert ne minősítse a képviselő úr úgy, hogy én félre akarnám vinni az ön szavainak értelmét. Előttem van a jegyzőkönyv, szó szerint idézem mindazt, amit ön mondott; valószínűleg nem jutott még oda a jegyzőkönyv lapozásában, hogy szembesülne a saját szavaival. (11.40) Ön úgy ítélte meg ezen a bizottsági ülésen, így mondta szó szerint: "a személyes szédelgések eredményei hozzáadódtak a szocializmusból örökölt nagy veszteséghez." (Bauer Tamás: Igen, ezt mondtam most is!) Képviselő úr, ha megenged i, én felolvasom, aztán majd vitatkozhatunk! "Ez egy örökség. A CW Bank esetében is ez részben a szocializmusból, részben pedig az előző menedzsment idejéből maradt. Az új menedzsment meg az új menedzsment fölött álló főnökség, adott esetben a jegybank vez etésének a felelőssége arról szól, hogy milyen tempóban és milyen ügyesen próbálja ezeket a veszteségeket eliminálni, és milyen olcsón, aránylag kedvezően próbálja ezeket a dolgokat megoldani. Erről, és csak erről szól." No, én önnel ebben vitatkoznék, ez csak egy politikai megítélés: nemcsak erről szól, hanem a gazdasági ügymenet egészéről szól, mindenkinek a felelősségéről, akit valahová, valakiknek a jóvoltából vezetővé tesznek meg. Gondolom, képviselő úr, ezen a téren nem lehet vitatkozni. Ha
