Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 15 (188. szám) - A cselekvőképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. ŐRY CSABA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SÁNDOR LÁSZLÓ (MSZP):
443 jogharmonizációs folyamatot, hogy ez számukra hátrányokat és problémákat okozzon, még azt is veszélybe óhajtják ezzel sodorni, hogy az Eur ópai Unió iránti elkötelezettség a magyar társadalomban gyengüljön. Azt gondolom, hogy ebben az összefüggésben érdemes lenne tiszta vizet önteni a pohárba a kormánypárti koalíció részéről: meg kellene mondani tisztességesen, hogy a Magyarországon ma uralko dó és egyenlőtlen tőkemunka pozícióban önök a tőke oldalára álltak, és további, a munkavállalókra nézve terhelő lépéseket akarnak tenni. De akkor ezt tisztességesen meg kell mondani, és akkor nem kell azt magyarázni, az érveket gyűjtve és a műbalhékat fog almazva, hogy ez milyen nagyszerű a magyar munkavállalóknak. Nem kéne ezt mondani! Tisztességesen meg kellene mondani, hogy igen, itt van egy helyzet, önök a multinacionális tőke oldalára álltak, és az általuk diktált megrendeléseket teljesítik ebben a tör vényjavaslatban. Ad4: az eddigi vitáknak visszatérő eleme volt az is, hogy önök keresték, kutatták azokat az érveket - és meg kell mondjam, egyéként irigylésre méltó szó szerinti azonossággal mondták az érveiket , hogy ez a törvény milyen nagyszerű. Nos, én azt gondolom, hogy ez a törvény a munkavállalók számára rossz, csak önök ezt a véleményt nem óhajtják meghallgatni. Soha nem is voltak különösebben kíváncsiak ennek a társadalmi csoportnak a véleményére, ma sem azok, éppen ezért azt gondolom, hogy azokn ak, akik ezt a vitát ma nyomon követik, néhány lelkiismereti kérdést érdemes föltenni. Az első kérdés úgy szól, hogy vajon ez a törvényjavaslat hogyan szolgálja a munkavállalók érdekét, ha a jövőben munkaszerződésmódosítás nélkül a cég két vagy több telep helye között korlátlanul átcsoportosíthatók, mondjuk Záhonyból Szentgotthárdra. A másik kérdés: hogyan szolgálja a munkavállalók érdekét, ha a törvényes munkaidőt folyamatosan és lényegesen meghaladó napi munkaidőben történő foglalkoztatásért nem jár többl etdíjazás? A harmadik kérdés: vajon hogyan szolgálja a családok érdekék, hogy a szülők heti pihenőnapjukon korlátlanul és tervezhetetlenül munkára vezényelhetők? A negyedik: hogyan szolgálja a foglalkoztatáspolitikát, az új munkahelyek teremtését, ha önök még a jogon keresztül is arra ösztönzik a munkáltatókat, hogy egy munkavállalót zsákmányoljanak ki vagy dolgoztassák a lehető legmagasabb időtartamban, ahelyett, hogy a munkaidő megosztásával mások számára is munkalehetőséget biztosítanának? A következő ké rdés: vajon hogyan szolgálja a munkaerő rekreációját az, hogyha rendkívüli munkavégzés után a pihenőidőt hetek vagy hónapok múltán adják ki? Vagy hogyan védik, mondjuk, a gyermeket szülő nőt, akinek gyesről, gyedről történő visszajövetele után másnap föl l ehet mondani a munkaviszonyát? Ezen kéne elgondolkozni, tisztelt kormánypárti képviselők, mert ez a törvényjavaslat erről szól! És ha ki lehet még egészíteni a sort, érdemes egy nagyon tetszetős dologra fölhívni a figyelmet: önöktől bármely fórumon bármely ik nyilatkozatukban azt lehet hallani, milyen nagyszerű, hogy a törvény arról szól, hogy nyolcórás a munkaidő, és egy héten 48 óránál nem lehet többet dolgozni. Csak, tisztelt képviselőtársaim, a 118. §t is föl kell ütni, ahol egy csapásra ezt önök nulláz zák, annullálják, mert lehetővé teszik törvényi keretek között a két hónapra történő időtartamkiterjesztést, ez pedig azt jelenti, hogy már régesrég nem 8, még csak nem is 12 óra a napi munkaidő, már ezért pluszdíjazás többletmunkavállalás címszó alatt nem lehetséges. Nos, tisztelt kormánypárti képviselők, ezek az alapkérdések és ezek az alapproblémák, és ezekről szeretnék önök elterelni a figyelmet. Mi pedig úgy látjuk, hogy nagyon sajnálatos módon, amikor hangzatos szavak hangzanak el, hogy az Európai Unió felé menetelünk, olyan dolgokat kell újrafogalmazni, hogy 3szor 8, olyan dolgokat kell újrafogalmazni, hogy a pihenőidő becsülete, olyan dolgokat kell újrafogalmazni - önök Bibliát jól ismerő emberek , hogy add meg a hetedik napon a pihenés lehetősé gét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
