Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 31 (212. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
3872 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, nagy örömmel hallgattam Takács Imre képviselő úr hozzászólását, hiszen hozzászólásában tul ajdonképpen elnézést kért azért, amiért bírálja az ellenzék ezt az amúgy jó törvény, amiben teljesen egyetértek. Azzal is egyetértek, hogy Magyarország turizmusa szempontjából valóban kiemelkedő jelentősége van ennek a törvényjavaslatnak. Azt gondolom, nem véletlen egyébként, hogy a parlament idegenforgalmi bizottsága külön kérte azt, hogy kijelölt bizottságként tárgyalhassa ezt az előterjesztést. Szerintem a bizottsági vitában elhangzottak alapján is érdemes volt ezt a kérést megtenni, és a most elhangzott ak alapján Takács Imre képviselő úr kiemelte, hogy mennyire fontos a turisztikai vonzerő tekintetében, hogy minél több olyan műemlék legyen, amely esetében nemcsak az állapotának megőrzését, hanem esetleg az eredeti állapotának a visszaállítását is el lehe tne érni a különböző szankciókkal, illetve előírásokkal, és ez mennyi hasznot hozhat bevételi oldalon a magyar költségvetés számára. Ezzel maximálisan egyetértek, és úgy gondolom, a törvény kifejezetten ezt a szándékot is figyelembe veszi, a jogalkotók err e is gondoltak, amikor a törvénytervezetet előkészítették. Nagyon fontos vonulatként jelenik meg benne egyébként az a néhány éve jellemző, elsősorban a környezetvédelemnél, természetvédelemnél indult fenntartható fejlődés megnevezés és az a szándék, hogy v alóban valami ne csak megőrzött legyen, hanem használható állapotba is kerüljön, és ezáltal minél több embernek tudjuk megmutatni, ezáltal valóban olyan történelmi értékeket képviseljen, amely a jövendő nemzedék tanítása szempontjából is szemléltető eszköz lehet. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Mielőtt megadnám a következő felszólalónak a szót, tájékoztattak, hogy pünkösd után kedden vidéken tárgyalják az illetékes bizottságok a módosító javaslatokat. Sajnos, Szalay István képviselő úr elm ent, ezért megkérném szocialista képviselőtársait, hogy közöljék vele. Természetesen holnap, pénteken 12 óráig tudjuk biztosítani a módosító javaslatok beadását. Tehát nem ma, hanem holnap 12 óráig lehet beadni a módosító javaslatokat, mert a jogászoknak e lő kell készíteniük, hiszen kedden, pünkösd után vidéken tárgyalja némely szakbizottság a módosító javaslatokat. (10.10) Megértésüket kérem tehát, most kaptam ezt az információt. És jegyzőkönyvbe kérem akkor rögzíteni, hogy a módosító javaslatokat holnap 1 2 óráig kell benyújtani. Horváth János képviselő úrnak adom meg a szót, Fidesz. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Köszönöm. Tisztelt Ház! A téma megvitatásának vége felé kértem szót azzal a szándékkal, hogy mintegy reflektáljak arra is, amit mások mond anak. Ugyanis hasonlóan ahhoz, mint Takács Imre képviselő úr, a közgazdaságtan oldaláról kívánok néhány szót a témához hozzászólni. Nem azért, mert a közgazdasági vetülete ennek a témának utolsó vagy kevésbé fontos, hanem azért, mert kívánatos a műemléknek a nemzeti vagyon, a nemzeti örökség tárgyaként való számbavétele; ahogy ez nagyon jól megtörtént itt ma, ebben a vitában és az előkészítő munkák során. Azt kívánom én ehhez a témához hozzáadni, tisztelt Ház, a műemlékkel foglalkozó törvénymódosításhoz, ho gy valóban, a műemlékek részei a nemzeti vagyonnak. Mennyit ér ez? Takács Imre képviselő úr mondott egy számot, ezért nagyon bátor embernek nevezem, mert amikor a közgazdász ilyen, meg nem érinthető tárggyal vagy eszmei értékkel kapcsolatban számot mond, a z bizony megkérdőjeleződik, és lehet, hogy száz év múlva megdicsérik, hogy milyen bátor ember volt, mennyire jól megbecsülte. Engedtessék meg, képviselő úr, nekem az a megjegyzésem az ön számához, hogy mélyen alábecsüli azt, amennyit ez ér. Persze ezzel ne m mondtam újat, mert ez ismételten előfordult a művészeti tárgyakkal és műemlékekkel való foglalkozás során az elmúlt évtizedek során; különösen a XX. században, amelyik század valóban inkább tudatában lett annak, hogy mit is ér az örökség, a
