Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 31 (212. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
3873 nemzeti öröks ég, a világörökség. Olyan eseteket tudunk, hogy valaminek az értéke százvalahány fontra vagy dollárra becsülődött bizonyos évvel később, és aztán tízszer, százszor annyit ér később. Mit is jelent az, hogy ér? Hogy annyit fizetnek érte a piacon. Ugyanis a n emzeti vagyon leltárában számba venni a műemlékeket igen hasznos dolog, de nem azért, hogy az annyit ér, annak annyi az értéke, hanem az a nyilvántartás, az a leltár mintegy szimbolikus valami. Vannak olyan országok, vannak olyan közületek, ahol egyegy mú zeumot vagy egyegy tudományos intézetet egy forinttal vagy egy dollárral tartanak számon a leltárban. Nem azért, mert annyi az értéke - lehet, hogy olyan alacsony lett az évek során, a depreciáció, az értékcsökkenés nyomán oda jutott , hanem azért, hogy emlékeztessük magunkat erre az értékre. A mi jelen műemlékekkel foglalkozó törvényünk kapcsán szeretném, ha ezekre a szempontokra emlékeznénk; és azok, akik ezt a törvényt majd később végrehajtják, vagy ennek szellemében valamit tesznek, akkor tudják ezt. Tudják azt, hogy a Magyar Országgyűlés amikor ezzel foglalkozott, igenis tudatában voltunk, hogy azok a műemlékek sokkal többet érnek majd akkor, mint most. Nagyon kevés olyan műemlék lehet, aminek az értéke lecsökken. Valószínűleg a hamisítványoké. Azok m eg nem is műemlékek. Tehát amiről mi beszélünk, ezeknek az értéke növekedni fog. Egy módja az értékmegállapításnak, hogy a piac mennyit fizet. Ez a szokásos közgazdasági elmélet, és ez rendben is van. Azonban a piac többet fog fizetni az évek múltával, teh át erre is jó, ha emlékeztetünk. Végül még annyit tennék hozzá, hogy a közgazdaságtudománynak egy nagy adóssága sok minden tekintetben, és éppen a művészetek, a műemlékek tekintetében az, hogy nem foglalkozik a nemzeti vagyon számontartásával. Tehát nincs egy olyan a nemzeti vagyont illetően, mint ami az üzleti életben, a kettős könyvvitel: vagyon és kötelezettség; hanem csak nemzeti jövedelem van a makroökonómiában, és nem nemzeti vagyon. Hogy mikor fogja ezt az adósságát a közgazdaságtudomány elkezdeni leróni, az egy másik jelentős téma. Mi most itt, amikor műemlékekkel foglalkozunk, akkor jó, ha ennek tudatában vagyunk, és jó, ha tudatjuk mindenkivel, a törvény végrehajtóival, hogy igen, ez egy fontos szempont, és legyen fontos szempont a jövőben. Kö szönöm, tisztelt Ház. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Ház! Tisztelt Horváth képviselőtársam! Örülök, hogy hozzászólt közgazdasági oldalról. Én nem mertem megsaccolni a zt, hogy mennyi a magyar műemlékek, műkincsek értéke. Ahhoz - hogy mondjam - nagyon gyáva vagyok. Én csak azt mondtam, hogy a magyar nemzeti vagyon mintegy 6 billió forint, de nem mertem ennek a 7. vagy 8. sorát megmondani, ami a műemlékek, műkincsek érték ét tartalmazza. Valóban egyetértek, hogy ennek az értékét, árát meghatározni igen nehéz, de tény az, hogy ha a magyar nemzeti vagyon részei a műemlékek, műkincsek, akkor nemcsak esztétikai s a többi szempontból szempontból kell ehhez közelíteni, hanem más szempontból is. Meg aztán, hogy egy festmény vagy egy műkincs mennyit ér, ezt forintban kifejezni képtelenség vagy nagyon nehéz. Elmentem a múltkor az egyik barátom lakására, egy gyönyörű Munkácsyfestmény volt ott. Én úgy éreztem, hogy ő nem élvezi annyir a. Azt hiszem, hogy az a festmény inkább az enyém volt, aki nagyon élveztem, és nem azé, akinek a tulajdonában volt. Tehát ez egy nagyon nehéz kérdés. Mindenesetre hadd mondjam, hogy vannak azért számítások, más számítások is arra vonatkozóan, hogy milyen módon kell a műemlékeket, műkincseket felértékelni. Erről azonban hosszas lenne a beszélgetés, nem térek erre ki.
