Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló; valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa:
3762 ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megad om a szót Kaltenbach Jenőnek, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának, aki nyilván válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Tessék, elnök úr! DR. KALTENBACH JENŐ , a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa : Köszönö m szépen a szót, elnök úr. Az idő előrehaladottsága miatt igyekszem nagyonnagyon röviden összefoglalni a mondanivalómat, de sajnos kénytelen vagyok kitérni néhány dologra, mert a hozzászólások engem erre rákényszerítenek. Nagyon örü ltem volna, ha csak annyit kellett volna mondanom, hogy köszönöm a támogatást, köszönöm az elismerő szavakat - ezzel is kezdem. Köszönöm mindazoknak, akik kifejtették az egyetértésüket, támogatásukat, értékelték az általunk végzett szerény munkát. Ha jól é rzékeltem, akkor a jelentésemben foglaltakkal és az elmúlt hat évben végzett tevékenységgel egyetértett a Fidesz, a Magyar Szocialista Párt, az SZDSZ, a Kisgazdapárt. Szerintem a MIÉP is, csak ők nem tudnak róla; illetve az volt a benyomásom, hogy volt ném i ellentmondás abban, amit mondtak, és amilyen következtetésre jutottak. Nagyon örülök egyébként annak, hogy a MIÉPnek az intézményhez való viszonya mintha pozitív irányban változott volna. Amit Hegedűs képviselő úr mondott, abból erre következtetek, ugya nis ő végig azt sorolta fel, hogy miben ért egyet a jelentésben foglaltakkal. Nagyon örülök, hogy sikerült eltalálnom az ő ízlését. Ami pedig a bíráló megjegyzéseket illeti, egyébként mindaddig ez volt a véleményem, ameddig Fenyvessy képviselő úr meg nem s zólalt. Az ő felvetéseire egyébként mindjárt fogok röviden válaszolni. Megmondom őszintén, nagyon sajnálom, hogy egyedül az MDFfrakció tetszését nem sikerült elnyerni az idén. Őszintén szólva nem is nagyon értem ezt, hiszen az idei évi jelentésem abban a jelentéssorozatban foglaltatik, amit öt éven keresztül mindig letettem az asztalra. Nem látok szignifikáns különbséget az idei éves jelentés, a tavalyi, a tavalyelőtti és az azt megelőző között. A frakció véleményében viszont van egy nagyon szignifikáns kü lönbség; azóta is azon gondolkozom, hogy vajon mi az oka ennek. Amit ugyanis Lezsák képviselő úr elmondott, az számomra nem tűnt elegendő indoknak. Természetesen ettől függetlenül ő a véleményét maga alakítja ki. Mielőtt azonban az egyes kérdésekre röviden rátérnék, egyetlen megjegyzést engedjenek meg. Pokol képviselő úr sajnos nincs itt, és nem is az én beszámolómmal kapcsolatban hangzott el a kritikája, de mégis kénytelen vagyok egyetlen mondat erejéig visszatérni ehhez. Ugyanis ő azt mondta, hogy én kite rjesztettem a vizsgálati kompetenciámat - ha jól emlékszem, valami ilyesmit mondott - a magánszférára. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy mit ért ez alatt. Én nagyon szeretném kérni, hogy az utókor kedvéért mondjon egyetlenegy esetet a hat év alatt, amikor én magánszférát vizsgáltam - egyetlenegy esetet mondjon! Ő nyilván arra gondol, hogy a kocsmai és egyéb vendéglátóipari kiszolgáló ügyekben eljártam, csakhogy soha nem a tulajdonos ellen, hanem a fogyasztóvédelmi felügyeletnél kértem, hogy a fogyasztóvéde lmi felügyelőség tegyen intézkedéseket. Nem tudom, ez miért lenne a magánszférába való beavatkozás?! Egyébként zárójelben megjegyzem, hogy igenis vannak külföldön olyan ombudsmani intézmények - és nemcsak az adatvédelem területén, hanem éppen az etnikai di szkrimináció területén , amelyek igenis fel vannak hatalmazva arra, hogy a magánszférában is tevékenykedjenek, mindenekelőtt a munka világában, ahogy ezt manapság nevezni szokás divatos kifejezéssel. Vagy hogy a svéd vagy a brit példát hozzam, ahol igenis fel vannak hatalmazva a kormányombudsmanok arra - nem is a parlamenti ombudsmanok , hogy a magánszférában számon kérjék a munkáltatót, vajon miért alkalmaz diszkriminatív eljárást a gyakorlatában. Tehát egyrészt a megállapítása kezelhetetlen a számomra, hiszen ő nem mondott konkrétumot és én nem tudok ilyesmiről; másodszor: az elméleti megállapítása pedig téves, hiszen vannak ilyen példák külföldön. Tehát az az igény, miszerint ezt a jó példát netán át kellene vennünk, igenis megalapozott, hiszen legjobb emlékezetem szerint senki nem vitatta ebben a teremben, hogy a munkahelyi diszkrimináció létező dolog, és hogy ez nagyon súlyos akadálya annak a mindenki által
