Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló; valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP):
3761 tartotta a hivatalvezető álláspontját, mi viszont a beszámoló ezen pontját tartjuk aggályosnak, hiszen hogyan lehet valakiket ar ra kötelezni, hogy egy olyan nyelven értekezzenek, amely nyelvet nem is értik, még akkor is, ha a kisebbségi önkormányzat elnöke érti azt a nyelvet, a kisebbségi önkormányzat tagjainak a többsége viszont nem. Ez teljesen antidemokratikus lenne. A rasszizmu s és az intolerancia elleni harcban nőtt az emberi jogi, kisebbségvédelmi bizottságok, nemzetközi megfigyelőrendszerek száma. Ezeknek kiépült a hazai jogsegélyszolgálati bázisa. Ezek időnként az e csoportba tartozó ügyeket egyoldalúan kiemelik, azokat elt úlzottan nagyra fújják, gondosan regisztrálják, dokumentálják, és sokszor akkor is nemzeti, faji indíttatásúnak állítják be, amikor egyszerű köztörvényes bűncselekményekről van szó. Ezek alkalmasak a magyar valóság eltorzítására és rosszindulatú nemzetközi felhasználására is ilyen jellegű szándék megléte esetén. Az országgyűlési biztos úr a beszámolójában arról tájékoztat, hogy olykor hivatalának tevékenységét ezen szervezetek szolgálatába állítja, ami szerintünk nagyon nem helyes. (Kocsi Lászlót a jegyzői székben dr. Világosi Gábor váltja fel.) A beszámoló nagy terjedelmet szentel az önkényes beköltözések jelenségének és e probléma szabályainak az ismertetésére, noha ez szerintünk nem a kisebbségvédelem területe - a 108. oldaltól a 119. oldalig, tehát 11 ol dalon keresztül van erről szó. Itt alapvetően a tulajdon birtoklásához fűződő jog érvényesülése a kérdés. A beszámolónak ez a része nem tartozik a beszámoló tárgyához, hiszen nem attól függően alkalmaznak szankciókat valakivel szemben, hogy milyen nemzetis éghez tartozik, hanem hogy önkényes lakásfoglalónak minősüle, és ezáltal szembekerül a törvénnyel, vagy nem annak minősül, és ezáltal törvénytisztelő. A beszámolónak ez a része említést tesz ugyan a cigány etnikumhoz tartozók és az önkényes beköltözőkre v onatkozóan új jogi szabályozás közötti összefüggésről, de egyben megállapítja azt a tényt is, hogy érdemleges változást az új jogi szabályozás az önkényes beköltözők életében nem hozott. Akkor nem egészen értjük, hogy kerül a csizma az asztalra, hogy kerül a kisebbségvédelemhez az önkényes lakásfoglalók kérdése. Még egy témát szeretnék egész röviden megemlíteni, ez pedig a következő: már a tavalyi beszámolóban is előfordult, az ideiben egy kissé inkább háttérbe szorult az általam talán a legjobban etnobizni sznek nevezhető rész - nem én neveztem először így, én csak átvettem mások szóhasználatát. (17.10) Konkrét esetet mesélek el, ami, hangsúlyozom, nincs benne a jelentésben, csak jó lenne, ha az országgyűlési biztos úr ennek a témának is energiát és időt sze ntelne. A konkrét esetben a 90es évek elején Kolozsvárról áttelepült valaki Magyarországra; ott magyar nemzetiségűnek vallotta magát, hogy élhessen azokkal az előnyökkel az itteni befogadása során, amelyek a magyar nemzetiséghez kapcsolódnak, amelyek ehhe z járulnak. Az áttelepülése után nem sokkal itt, Magyarországon, román nemzetiségűnek vallotta magát, tekintettel arra, mert így akart bejutni a román kisebbségi önkormányzatba. Ez nem sikerült neki 1994ben. 1998ra örmény nemzetiségűnek vallotta magát, é s 1998ban így már bekerült az egyik budapesti kisebbségi önkormányzatba. Tehát azért jó lenne odafigyelni arra, hogy csak ezért rövid nyolc éven belül ne változtathassa valaki háromszor az identitását - elfogadva természetesen a szabad identitásválasztás jogát, de ez már nem az. Ez a joggal való visszaélés. Ez valóban annak a kiteljesedése, hogy honnan lehet egy kis hasznot lehúzni, ha ilyennek, olyannak, amolyannak vallom magam. Úgy gondolom, hogy ez alapvetően abba a körbe tartozik, amit jó lenne, ha a k isebbségi ombudsman úr vizsgálna, és ennek a kiküszöbölésére törvénymódosítási előterjesztést is készítene, mert úgy gondolom, ez ma nem egyedi probléma. Nemcsak ez az egy eset van - sőt tudom, hogy nemcsak ez az egy eset van, amit felhoztam , az országba n ez sajnos elég sok helyen előfordul. Befejezve: csak néhány konkrét példával szerettem volna kiegészíteni a vezérszónoklatban elhangzottakat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
