Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló; valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3752 valóságos, súlyos problémákról van szó, még ha nem is abban a konkrét példában, amit ezek a hirdetések tartalmaznak. Egyetértek a beszámolóval és a szóbeli beszámo lóval is abban, hogy fordulópont előttünk állunk ebben a kérdésben. Ez a zámolyi történet fordulópontot jelent. Fordulópontot abban az értelemben, hogy Magyarország egyszerűen nem teheti meg, hogy nem néz szembe azzal a problémával, ami az elkövetkező évek ben és évtizedekben ennek a társadalomnak az egyik legsúlyosabb, ha nem a legsúlyosabb problémája lesz. Hogyan kezelte Magyarország az elmúlt hónapokban ezt a zámolyi kérdést? Azt mondta a miniszterelnök, amikor Strasbourgban sorra adták meg a menedékjogot az oda menekült zámolyi romáknak, hogy az önbecsülésünk kérdése, hogy azt mondjuk - hogy mondta? , igazságtalan, igaztalan, méltánytalan a franciaországi, strasbourgi hatóságok lépése. Nos, én ezt nem így látom. Amikor a miniszterelnök azt mondja, hogy a kisebbségi kérdésben Magyarország semmivel sincs rosszabb helyzetben, mint bármely európai ország, akkor azt gondolom, hogy részben igaza van, részben téved. Ő arra hivatkozott, hogy Európa régi demokráciáiban is szembe kell nézni a kisebbségellenes előít életekkel, ott is érik támadások a bevándorlókat, Franciaországban is van arabprobléma, Németországban is törökprobléma. Nos, ez igaz. Olykor még súlyosabb támadások is érnek bevándorlókat Németországban vagy másutt, mint nálunk. Mé gis van egy alapvető különbség, tisztelt Országgyűlés. Alapvető különbség az, hogy a média, nevezetesen a közszolgálati média hogyan kezeli a kérdést. Nagyon fontosnak tartom azt, ahogy a jelentés külön tárgyalja azt a kérdést, hogy a médiában milyen burko lt és nyílt gyűlöletkeltés folyik kisebbségekkel, nevezetesen a roma kisebbséggel szemben. Ilyesmi azokban a nyugati demokráciákban, ahol előítéletek szintén vannak, nem fordulhat elő. Ott a média látványos gesztusokat tesz, hogy érzékeltesse az egész társ adalommal, a nézőközönséggel - azzal, hogy kisebbségi bemondók és riporterek ülnek ott a stúdióban , hogy ők ugyanolyan emberek, mint mi. (Ifj. Hegedűs Loránt közbeszól.) Ez a magyar médiában fordítva van. A másik különbség a politika, a politika megszemé lyesítőinek a reagálása. Tudjuk, hogy egy ilyen németországi kisebbségellenes akció idején hogyan vonul föl szinte az egész politikai elit nagy tüntetéseken a kisebbségek védelmében. Legföljebb a CSU marad ki, amely legközelebb áll Németországban az Orbánkormányhoz és a Fideszhez. Tudjuk, hogy Mitterrand elnök hogyan lépett föl annak idején ilyen ügyekben, Magyarországon pedig a jelenlegi politikai vezetés összes képviselője azt magyarázza, hogy nem azoknak kell szégyellniük magukat, akik miatt ezek a szer encsétlen emberek elmenekültek, hanem hogy nekik kellene szégyellniük magukat, amiért külföldön keresik a boldogulást, amit Magyarországon nem találnak. Az, tisztelt Országgyűlés, ahogy az orwelli értelemben szociális miniszter legfontosabb mondanivalója a z, hogy a menekülőket korholja azért, hogy elmenekültek; az, ahogy Hende államtitkár külön sajtóértekezletet rendez a strasbourgi döntések után, hogy elmagyarázza azt, hogy miért ők az igazi felelősek azért, ami történt; azt gondolom, miniszter asszony, ho gy ez a külön sajtóértekezlet megrendezése azt mutatja, hogy tulajdonképpen nincs mit önnek visszautasítania, amikor én erre hivatkozom, ahogy azt magyarázza el az államtitkár úr, hogy ők hazajártak közben, ahelyett hogy azt néznénk meg, hogy ez az ország - nem ez a kormány, ez az ország - hol követte el a hibákat, hogy a polgárai arra kényszerültek, hogy külföldre meneküljenek. Igaz, hogy az előző kormányok idején ugyanilyen problémák voltak, a Rádió utca létezett, csak akkor volt egy belügyminisztere enne k az országnak, aki azért lépett fel, hogy békésen rendeződjön a kérdés, és megakadályozta azt, hogy rendőri erőszakot alkalmazzanak a Rádió utcaiakkal szemben. Ilyen minisztere a jelenlegi kormánynak nincs, miniszter asszony, beleértve az igazságügyminis ztert is. Azt gondolom, az a tény, hogy a jelenlegi kormány és a jelenlegi politikai vezetés így viselkedik a kisebbségi kérdésben, hogy őket teszi felelőssé, ez jelzi a legvilágosabban azt, hogy kisebbségi ombudsmanra szükség van, nagyon is szükség van, é s olyan kisebbségi ombudsmanra van szükség (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , amilyen kisebbségi ombudsman ebben
