Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló; valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP):
3748 Köszönöm szépen. Nem párbajozni szeretnék, hanem egyetlenegy apró megjegyzést szeretnék tenni, mert most már azt gondolom, hogy tényleg a végére ér ez a vita. Többedszer jön elő, ne mcsak a mostani vitában, hanem az elmúlt hetekben a magyar közvéleményben is a zámolyi romákkal kapcsolatban az, amire most az igazságügyminiszter asszony hivatkozott, a felvett segélyek kérdése. Bevallom, nem tudom, hogy vetteke fel segélyt vagy sem. Ha az igazságügyminiszter asszony azt mondja, akkor biztos így van. Szerintem ebben a kérdésben ez teljesen lényegtelen kérdés. Ez nem oszt és nem szoroz ebben az ügyben, ugyanis a zámolyi romák problémája nem onnan nézendő, hogy hazajötteke segélyért vagy sem. Az igazi probléma az, hogy milyen kálvárián mentek keresztül ezek az emberek, tudotte egyáltalán segítő kezet nyújtani nekik ez az ország a problémájuk megoldására. Nyilván ismeri az igazságügyminiszter asszony Kaltenbach Jenő jelentését a zámolyi ügyről, és ismeri, hogy megállapította azt, hogy milyen jogsértő mulasztások terhelik az önkormányzatot és más hivatalos szerveket abban, hogy végül is oda kulminált ez az ügy, ahova kulminált. Azt gondolom, hogy ha valakit jogok illetnek meg, azt nem juta lomként kell felfogni. A jogokat nem azért adják, mert jól viselkedett és elment a segélyért vagy nem ment el a segélyért, amikor el kellett volna menni. Ez teljesen független ettől. Az, hogy egy polgárt ebben az országban jogok illetnek meg, tisztességgel , becsülettel, és nem érheti diszkrimináció azért, mert valaminek született, az független attól - még egyszer hangsúlyozom , hogy egyébként erkölcsileg hogyan ítéljük meg a viselkedését egy ilyen ügyben. És azt gondolom, ez a lényege ennek az egész kérdés nek. És ha másról beszélünk, a segélyek problémájáról, erről a lényegi kérdésről tereljük el a figyelmet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Még egy kétperces hozzászólásra jelentkező van. Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum; az ülés vezetését pedig átadom Gyimóthy Géza alelnök úrnak. (Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Így lesz egy mellékmondatból egy majdnem egy óráig tartó vita középpontjában álló főmondat. Itt tulajdonképpen a bekiabálásról volt szó, arról az ízléstelen szokásról, amelyet el kell viselnünk itt a Házban, hogy szövegmondás, felszólalás köz ben bekiabálnak. Bauer Tamás képviselőtársam bekiabált, hogy ez nem igaz, és erre reagált az igazságügyminiszter asszony, hogy igen, tényekkel bizonyítható, hogy képviselőtársam nem jól tudja a történetet, ez igaz. Ebből lett aztán egy olyan kardinális ké rdés, mintha csak erről szólna ez az egész zámolyi ügy, amely bizony megvisel valamennyiünket. Köszönöm szépen. (Ifj. Hegedűs Loránt tapsol.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk az írásban előre jelentkezett felszólalókkal. M egadom a szót Hargitai János képviselő úrnak - ő nincs itt. Balogh László képviselő úr, MSZP... helyett Ábrahám János képviselő úrnak, MSZP - helyet cseréltek. Tehát Ábrahám János képviselő úr következik, MSZP. DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP) : Köszönöm a szót, el nök úr. Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. évben végzett tevékenységéről szóló beszámolót most, ebben az évben is nagy érdeklődéssel olvastam el. Dr. Kaltenbach Je nő országgyűlési biztos úr az alkotmány- és igazságügyi bizottság előtti szóbeli kiegészítéssel - amely
