Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 15 (188. szám) - Az ülésnap megnyitása - A munkavédelem országos programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság előadója:
375 Néhány szót szólnék a feketemunkáról. Ma már kevésbé fűződik érdekük a foglalkoztatóknak és a foglalkoztatottaknak ahhoz, hogy a munkahelyi baleseteket bejelentsék. Ebben is hathatósabb intézkedésekre van szükség. (9.20) Nagyon fontos lenne az egészségüggyel karöltve a környezetegészségügynek a kérdését megfogalmazni, és úgy megfogalmazni, hogy a munkahelyi légkörökön belül, tehát a munkahelyi ártalmakon belül is tulajdonképpen a dolgozói védelem ki tudjon alakulni. Hiszen a legnagyobb probléma ott van, hogy az új technológiák megjelenésével, adott esetben a harmadik generációs technológia multinacionális cégek általi behozatalával olyan új munkahelyi ártalmak jelentek meg, amelyeknek a térképei egy az egyben hiányoznak, és nem tudjuk, hogy milyen hatások fogják érni a későbbiek folyamán a dolgozókat. Nagyon sok esetben, és ezt tapasztalhattuk mi is, a különböző kedvezményeket, a korkedvezményt és egyéb más kedvezményeket a munkahelyeken eltörölték. Ezeknek a felülvizsgálatát is mindenké ppen meg kellene indítani és újrafogalmazni. Nagyon jó példát mutat maga az anyag is, hogy a bányászaton belül mennyivel növekedett a munkahelyi baleseteknek a száma. Itt talán nem is annyira a munkahelyi balesetek száma növekedett, hanem a rokkantságra va ló utalásnak az eredményei jelentkeznek magában az összesítésben. A környezetvédelmi bizottság az országos programot mindenképpen támogatja, és általános vitára javasolja, viszont megfogalmazódott, hogy környezetvédelem, környezetegészségügy nélkü l, hiszen a fejezetekben nem található oly mértékben és oly mélységben a környezetvédelem kérdése, mint ahogy azt a környezetvédelmi bizottság is szeretné... - ha a munkavédelem országos programjában hatékonyabban megjelenne. Köszönöm a figyelmüket. (Szórv ányos taps az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az egészségügyi bizottságban megfogalmazódott véleményt Vojnik Mária képviselő asszony ismerteti. Öné a szó, képviselő asszony. DR. VOJNIK MÁRIA , az egészségügyi é s szociális bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az egészségügyi és szociális bizottság február 7én megtárgyalta, 10 igen és 3 tartózkodó szavazat mellett általános vitára alkalmasnak találta az elénk terjesztett országgyűlési határozattervezetet. A bizottságban a szakértők ismertetése után elsősorban kérdésfeltevés és konzultáció zajlott, nem volt érdemi vita, hiszen a parlamenti pártok képviselői nem fogalmaztak meg egymástól markánsan eltérő v éleményeket, és azok ezért nem is ütközhettek a bizottságban. Én a tisztelt Házzal elsősorban azokat a kérdéseket szeretném megismertetni, amelyekkel a bizottság foglalkozott, és amelyeket ajánlunk a tisztelt Ház és az előterjesztők figyelmébe. Három fő ké rdés körül zajlott a megbeszélés. Az első, hogy valóban alkalmase a stratégiai fő irány meghatározására az előterjesztők által kínált megfogalmazás, valóban a munkavédelem stratégiai céljaként azt kelle megfogalmazni, hogy a munkavégzés rövid és hosszú t ávú kockázatai ne haladják meg a társadalmilag elfogadható mértéket. A bizottságban jelen lévő képviselőtársaimmal ezt a mondatot egy nehezen értelmezhető, nehezen lefordítható, a maga elvontságában egy nehezen kezelhető kifejezésnek tartjuk. Mi ugyanis az t gondoljuk, hogy abban a helyzetben, amelyben jelenleg vagyunk, részben a munka világában végre megtörtént változások, a munkaegészségügy helyzete, a munkavállalók egészségügyi kockázatainak jelentős növekedése mellett, miközben élő, működő, az európai jo ggal összhangban lévő munkavédelmi szabályaink vannak, a szabályozásnak a normákhoz kell igazodni, és nem egy olyan társadalmi elváráshoz, amely pillanatról pillanatra változik, és amelynek a mértéke igazából inkább afelé irányítja a munkavállalót és a mun káltatót, hogy a normától a munkavállaló számára hátrányosan térhessen el.
