Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló; valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - IFJ. HEGEDŰS LORÁNT, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
3737 Tisz telt Ház! Az eddigiekből kitűnik - és most udvariasan fogalmazok , hogy a Magyar Demokrata Fórum alaposabb elemzést várt. Elismerjük a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának és munkatársainak jelentős erőfeszítéseit, a jó szándékú tö rekvéseket, de ez a jelentés csalódást okozott, ezért az országgyűlési határozati javaslat elfogadásáról a vita ismeretében csak később döntünk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Hegedűs Lorántnak, aki a Magyar Igazság és Élet Pártjának álláspontját fogja ismertetni. IFJ. HEGEDŰS LORÁNT , a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának elmúlt é vi jelentését a jelentés fejezetei alapján kívánom taglalni. A jelentés 1. fejezete az elmúlt év tendenciáival foglalkozik, és ezen tendenciákból meglátásunk szerint hamis következtetéseket von le, különös tekintettel a zámolyi cigányok ügyére. A Magyar Ig azság és Élet Pártja az ügy kapcsán már korábban személyemben napirend előtt is kifejtette álláspontját, mely állásponthoz ragaszkodnunk kell, mivel a valósághoz ragaszkodunk; lehetetlen, hogy vélhetően köztörvényes bűnözőknek etnikai alapon történő kizáró lagos védelme jelenjék meg a közvélemény előtt - legyen az akár a magyar közvélemény, akár a világé , a magyar állami jogrendben, miközben lábban tiporják mindazt, ami igazán emberi, ami, úgy véljük, hozzátartozik a demokráciához és ahhoz a szabadsághoz, egyenlőséghez, testvériséghez, melyet éppen a nagy francia forradalom tűzött zászlajára. A kisebbségek önazonosságához, önkormányzásához való jogáról szóló fejezet taglalja mindazt, ami döntően szükséges ahhoz, hogy a kisebbségek önazonosságukat meg tudják őrizni, hogy az önkormányzáshoz való jog ne pusztán jog legyen, hanem a jogérvényesítés megfelelő eszközeivel is rendelkezzenek a kisebbségek. Egyetértünk a biztos úr azon véleményével, miszerint országosan kiépített intézményrendszer nélkül mindez elképz elhetetlen. A Magyar Igazság és Élet Pártja éppen ezért támogatja, hogy megfelelő törvénymódosításokkal a magyar életben lehetőség legyen arra, hogy mindenki teremtettségi adottságát híven és teljességgel meg tudja őrizni. Ha a magyar történelmi múltra gon dolunk, akkor tudjuk jól, hogy számtalan korszakban, évszázadokon keresztül többek között az erdélyi fejedelmek is mindent elkövettek annak érdekében, hogy a kisebbségi intézményrendszer minél inkább kiépülhessen. Nem rendelkeztek ők még akkor olyan modern nemzetközi jogi ismérvekkel és előírásokkal, mint amikkel ma rendelkezünk, de rendelkeztek emberi tisztességgel. Ez tette lehetővé többek között Bethlen Gábor bibliás erdélyi fejedelmünknek, hogy az erdélyi román biblianyomtatást és ezáltal az erdélyi rom án írásbeliséget is támogassa. A modern államnak feltétlenül része egy ilyen kisebbségi intézményrendszer, ennek kiépítése elodázhatatlan, fontos feladatunk. A kisebbségi oktatás időszerű problémái, amiket a biztos úr felsorol, rendkívül tanulságosak, érde kesek, alapvetően egyetértünk felvetéseivel, azonban az a kérdés, miszerint legalizálhatjae a cigány kisebbségi oktatás a szegregációt, megítélésünk szerint eleve hamis kérdésfelvetés. Az elkülönülés szükségességéről nem divatos manapság szólni, pedig ez a teremtettségi adottságból következő szükségszerűség, ami csak abban az esetben negatív, kirekesztő, ha a másik embert nem tudom elviselni akár a magam szomszédságában, akár közvetlen közelemben, akár a távolabbi emberi közösségi életben. Viszont kulturál is, lelki és szellemi kiteljesedésünkhöz bizonyos elkülönülésre igenis szükség van. Akik az elkülönülés ellen szónokolnak, azok általában saját gyakorlati életükben egyáltalán nem tudják felmutatni az elkülönülésellenességet, nem tudják felmutatni azt, hog y mennyire emberbarátian viszonyulnak akár a magyarországi legnagyobb kisebbséghez, a cigánysághoz.
