Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló; valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - IFJ. HEGEDŰS LORÁNT, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
3738 Nem hiszem, hogy különösképpen magyarázkodnom kellene, de azért elmondom, hogy szavaimnak hitelét alátámasszam, miszerint a Budapest Szabadság téri Reformát us Egyházközség havonta rendszeres támogatásban részesíti a református egyház cigány misszióját. Nem melldöngetéssel mondom mindezt, hanem tájékoztatásképpen. Nyilvánvaló, hogy mindez csekély segítség egy rendkívüli és egyre inkább az egész magyar társadal omra tornyosuló probléma megoldásához. A kisebbségi nyelvi jogok helyzetéről írtak a jelentésben megint csak többnyire találkoznak a mi elgondolásunkkal, elképzelésünkkel, hiszen teljes emberré mindenki anyanyelvén válhat. Aki ismeri Illyés Gyula Koszorú c ímű költeményét, az tudja, hogy mit jelent az anyanyelv: "Fölmagasodni / nem bírhatsz. De lobogsz még, / szélkaszabolta magyar nyelv, lángjaidat / kígyóként a talaj szintjén iramítva – sziszegvén / néha a kíntól, / többször béna dühtől, megalázott. / Elha gytak szellemeid. / Újra a fű közt, a / gazban, az aljban. / Mint évszázakon át a behúzott / vállú parasztok közt. A ne szólj szám, nem / fáj fejem aggjai közt. A / nádkúpban remegő lányok közt, mialatt / átrobogott a tatár. A / szíjra fűzött gyerekek közt , amidőn csak / néma ajakmozgás mímelte a szót, / mert hangot sem tűr a török, mert / arcba csap ostor : / most mutatod meg, / most igazán – nekem is – mire vagy jó; / most pedigréd; a címered; hajszálgyökered / kőharapó erejét." Hiszem, hogy minden nép nek a saját nyelvéhez való viszonyulása hasonló kell hogy legyen, ahogyan ezt Illyés Gyula a magyar nyelvvel kapcsolatosan megfogalmazta. Márpedig ha hasonló, abban az esetben minden nyelv védelemre szorul, hiszen a teljes emberré válást szolgálja, és csak is ennek kibontakoztatása lehet mindannyiunk érdeke. A közvetlen diszkrimináció tipikusnak tekinthető esetei, azok felsorolása megint csak tanulságosak a jelentésben. Az országgyűlési biztos úr a kötelességét teljesíti akkor, amikor mindezt szóvá teszi, és az általa kihasználható véleménynyilvánítási, jogorvoslati lehetőségekkel él, hogy ezek a közvetlen diszkriminációk a jövőben ne fordulhassanak elő. A nem tipikusnak tekinthető esetek között azonban vannak olyanok, amelyeket mi személy szerint diszkriminá ciónak sem tudunk tekinteni. (15.20) Ilyen például a tiszaújvárosi guberálók ügye. Ha az alkotmányra hivatkozunk - márpedig ebben az esetben is ez történik, a szociális biztonsághoz való jogra hivatkozik a biztos úr , akkor ne feledkezzünk el hivatkozni a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogra. Nem hiszem, hogy célszerű diszkriminációs esetek között felsorolni egy ilyen ügyet, hiszen ha mindezt megtesszük, abban az esetben azt állítjuk, hogy a magyar állam előtt a XXI. században nincs más lehetőség a kisebbségi jogvédelem területén, mint a guberálás lehetőségének a védelme. Túl azon, hogy a tiszaújvárosi önkormányzat mindenkinek megtiltotta a guberálást, fajra, nemre, vallásra, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. Amit a biztos úr a gyűlöletbeszéd retorikájáról ír, a gyűlöletkeltés és a gyűlöletuszítás fogalmának tisztázásáról, azzal megint csak elvi szinten egyet tudunk érteni. A gyakorlati hivatkozások többsége azonban nem állja meg a helyét. Itt ugyanis a legtöbb esetben csak hűséges tájékoztatásról van szó, a szabad véleménynyilvánítás szabadságáról, és a szabad véleménynyilvánítás szabadságával szembehelyezkedni vélt, esetlegesen elgondolt kisebbségi jogsérelmekre hivatkozva, valójában véve ez jelenti tulajdonképpen a gyűlöl et keltését, a gyűlölet megszületésének az epicentrumát, amelyben már nincs lehetőség szólni arról a valóságos problémáról, melynek etnikai gyökereit teljességgel fel akarjuk tárni. Ezért van az - ezt korábban már említettem az emberi jogi bizottság ülésén , hogy például SzabolcsSzatmárBereg megyében több faluban csak így beszélnek a magyar állampolgárok, hogy "ellopódott a tyúk". Nem meri megnevezni, hogy ki lopta el, nehogy véletlenül ő maga is diszkriminatívnak, fajüldözőnek és rasszistának minősüljön . Íme, hogyha mindent szőnyeg alá söprünk, ha nem merünk beszélni a bűnözés etnikai jellegéről, aminek természetesen megvannak a
