Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló; valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3736 Sajnos, ebben a jelentésben nagyon kevés konkrét ügy található, ehhez viszonyítva viszont túl so k az általános jellegű megállapítás. Talán ezért is kevésbé meggyőzőek a megállapítások, hiszen míg az állampolgári jogok országgyűlési biztosának a jelentésében a tények önmagukért beszélnek, az olvasó önmaga általánosít, ebben a jelentésben nem támaszkod nak kellő számban tényekre a következtetések. A jelentés szerkesztői nyilván jobban kedvelik a jogelméleti steril kérdések megoldását, mint a gyakorlati gondok felgöngyölítését. Erről tanúskodnak egyébként a kötet végén található jogszabálytervezetek is. T isztelt Ház! Az állampolgári jogok biztosához 2000ben érkezett panaszok mintegy 15 százalékáról azonnal kitűnt a panasz megalapozatlansága. Ilyen szempontból ez a jelentés nem csoportosítja a konkrét eseteket, csupán annyit árul el, hogy az ügyek kivizsgá lásának mintegy 10 százalékát hatáskör hiányában elutasították. Az olvasó végső soron nem tudja meg, hogy hány konkrét esetben találta bizonyítottnak a kisebbségi jogok megsértését az illetékes országgyűlési biztos, és hány esetben tűnt eleve megalapozatla nnak a panasz, vagy derült ki a megalapozatlanság a vizsgálat után. Ez azért jelent nem kis gondot, mert a média egy részében hangsúlyozott állítólagos etnikai türelmetlenség meglétének bizonyítására használhatóbb és valós eseteket felsoroló statisztikát k ellene tartalmaznia a jelentésnek. Maga az országgyűlési biztos is például a kötet elején, a 6. oldalon úgy fogalmaz, hogy "önmagában az a tény, hogy magyar állampolgárok magyarországi üldöztetésük miatt menekültstátusért folyamodnak egy európai uniós tago rszághoz, sokak számára jelzés értékű". Kérdezzük, vajon más országok üldözöttjeire is jellemzőe az a magatartás, ami ebben az esetben történt, miszerint a hazájukból, szülőföldjükről elüldözöttek egy része időről időre üldöztetésük színhelyére visszautaz ott felvenni a felgyülemlett segélyeket. (Bauer Tamás: Nem is vették fel!) Tisztelt Ház! Részben ennél a résznél, részben az önkényes lakásfoglalók elleni önkormányzati intézkedések taglalásánál volt tetten érhető bizonyos aránytévesztés a jelentésben. A kérdés az, hogy milyen magatartást várunk el egy ombudsmantól. Legyen olyan harcias és elfogult érdekvédő, mint például a munka világában egy szakszervezeti vezető, aki épp ezzel a magatartásával juthat alkupozícióba? Vagy legyen távolságtartó és egyenlő m ércével mérő, mert neki elsősorban hitelesnek kell lennie? Ítélje el éppen úgy például a "Hogyan gondozd magyarodat?" vagy a "Zakatol a szent család" című versek szerzőit és közreadóit is, mint bármely más etnikumot vagy vallásos meggyőződést sértő mű megj elentetését. Egyformán tartson számon valamennyi olyan bűnesetet, amiben szerepet játszhat az elkövető és az áldozatok másmás etnikumhoz való tartozása. Ebből a szempontból elemezve a zámolyi eseményeket ez a jelentés még egy etnikai hovatartozás miatti g yilkosság elkövetését sem tartja említésre méltónak. A Magyar Demokrata Fórum nevében egy objektív hivatásfelfogás mellett döntő nemzeti és etnikai biztos munkáját fogadnám el igazán sikeresnek, egyszerűen azért, mert hitelessége révén jobban tudná szolgál ni a létező és súlyos etnikai problémák megoldását. (15.10) Tisztelt Ház! A jelentés tanulmányozása során elővettem dr. Dávid Ibolya miniszter asszony 1999 júniusában közreadott beszámolóját, a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti é s etnikai kisebbségek helyzetéről készített J/1397. sorszámú jelentését is. Minden képviselőtársamnak ajánlom, hogy vesse össze a két beszámolót, és hasonlítsa össze azoknak adatokon és tényeken alapuló megállapításokban mérhető különbségét. Nagy a különbs ég mind az adatok, mind az objektivitás területén. Míg a két évvel ezelőtti kormányjelentés például több ízben is hivatkozik a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának a tevékenységére, konkrét intézkedéseit és fellépéseit is idézi, add ig a most tárgyalt jelentés egyetlen mondatban sem hivatkozik erre a kormányjelentésre, nem fogadja el egyetlen megállapítását sem. Igaz, nem is tagadja; egyszerűen nem létezőnek tekinti, holott annak több megállapításával nyilvánvalóan nem ért egyet.
