Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló; valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3735 miatt. Ez elfogadhatatlan, tisztelt képviselőtársaim, amivel szembe kell néznünk. Sz ámtalan konkrét példájával ez a jelentés is meggyőz minket arról, hogy milyen elképesztő esetek történnek ma Magyarországon. Azt gondolom, e téren radikális és jelentős változásokra van szükség. Bevallom, nem hiszek abban, hogy a mostani kormánykoalíció al att erre lehetőség lesz. De itt is szeretném leszögezni, az a véleményem, hogy lesz még más helyzet is, s bizony akkor a magyar társadalomnak szembe kell néznie azzal, hogy mindenkinek, a többségnek is elemi érdeke az, hogy javítson a kisebbség sorsán, ha nem akarunk olyan helyzetbe jutni, hogy ebben az országban lassanként legyenek olyan régiók, települések, ahol nem működnek az emberi élet és az emberi civilizáció általános normái, mert olyan helyzetbe kerülnek emberek, hogy gyakorlatilag a létükért kell mindennap küzdelmet folytatniuk, mindenféle szabályokat áthágva. Nos, képviselőtársaim, én ezt tekintem e jelentés egyik legdrámaibb részének. Végezetül, összefoglalóan annyit szeretnék mondani, hogy a kisebbségi ombudsman úr jelentése is felhívja a figyel met és rávilágít arra, hogy komoly bajok vannak a nemzeti és etnikai kisebbségek terén ma Magyarországon. Örülök annak, hogy Kaltenbach Jenő újra szembesít ezzel minket. Szeretném innen a pulpitusról a Szabad Demokraták Szövetsége nevében megköszönni a mun káját, azt a hatéves munkát, amely mögötte van, s még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a beszámolót elfogadásra javasoljuk, Kaltenbach Jenőt pedig újraválasztásra. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Meg adom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum; őt követi majd Hegedűs Loránt, a MIÉP részéről. LEZSÁK SÁNDOR , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelettel köszöntöm a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát és munkatársait. Kedves Képviselőtársaim! Mielőtt összefoglalom a Magyar Demokrata Fórum véleményét, szeretném megkérdezni Fodor képviselőtársamtól, hogy ezt a beszámolót tetszett olvasni. Csak tessék rábóli ntani. (Felmutatja Dr. Kaltenbach Jenő beszámolóját. - Dr. Fodor Gábor: Igen.) Igen. Mert merőben más lesz a véleményem, és attól tartottam, hogy esetleg nem ugyanazt a beszámolót olvastuk el. Tisztelt Ház! Az egyéni választókerületekben dolgozó országgyűl ési képviselők gyakran találkoznak bizonyos problémahalmazokkal, olyan esetek gyűjteményével, amelyek sajátos társadalmi csoportok gondjait csokorba szedve tartalmazzák. Választókerületemben ilyen gondok a nagycsaládosok visszatérő gondjai, a mozgásukban k orlátozottak problémái, az idősek anyagi és egészségügyi bajai, a tanyákon élők szokásos nehézségei. Bizony, kapok olyan javaslatokat, hogy akár mindegyik ilyen hátrányos helyzetben élő csoportnak lehetne érdekeit védelmező országgyűlési biztosa, s ebben a z esetben nyilván sok közbenjáró tennivalótól mentesülnének az országgyűlési képviselők amellett, hogy esetleg a feltárt problémák is hamarabb oldódnának meg. Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum rendkívül lényegesnek tartja a nemzeti és etnikai jogok or szággyűlési biztosának, hivatalának áldozatos munkáját. Mind Kaltenbach Jenő országgyűlési biztos, mind pedig munkatársainak munkáját becsülöm, problémaérzékenységükre, valóságismeretükre nagy szükségünk van. Éppen ezért is sok konkrét eset felsorolásában reménykedve, a várakozás feszültségével ütöttem fel a beszámolót tartalmazó kötetet. Ez a jelentés teljesen más szerkezetű, mint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának a jelentése. Feltehetően azért is más, mert a két biztos eltérően értelmezi az o mbudsman feladatait. Hozzám közelebb áll az a felfogás, amelyik mindegyik konkrét esetben különkülön próbálja előbb megállapítani a jogsérelmet, majd ennek léte esetén egyedi szinten is és általános formában is - ha szükséges - kísérletet tesz a sérelem o rvoslására. A konkrét problémák felsorolása automatikusan tudatosítja az olvasóban, hogy léteznek ilyen problémák és tenni kell valamit a megoldásuk érdekében.
