Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló; valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3734 mutatják azt, hogy az egyenlő bánásmódról szóló törvényjavaslat, ami a kisebbségi om budsman műhelyében született meg és nyert polgárjogot a magyar társadalomban, és az ellenzéki pártok az ideát, a javaslatot, a tartalmat magukénak is vallják és vállalták is, tehát ez a javaslat úgy tűnik, hogy a kormánykoalíció ellenállásán, a probléma ir ánti érzékenység hiányán egyelőre megbukik, de nagyon remélem, hogy nem lesz tartós ez a bukás, lesz még időszak, amikor majd sikerül ebben a Házban az egyenlő bánásmódról szóló törvényről vitatkozni. Azért is tartom ezt fontosnak, mert ugyan van egy jogvi ta arról, hogy mi a helyes, ha különböző jogszabályokban rendezzük ezt a kérdéskört, vagy egy önálló törvényt hozunk létre az antidiszkriminációra vonatkozóan; én az utóbbi álláspontnak vagyok a híve. Azt gondolom, hogy különböző okok miatt, részben történ elmi hagyományok miatt, részben jogi érvek alapján Magyarországon az lenne a helyénvaló, ha az önálló törvényjavaslat mellett döntenénk. Én ebben a vitában elévülhetetlennek tartom azokat az érdemeket, amelyeket a kisebbségi ombudsman szerzett azzal, hogy nemcsak beszélt erről a kérdésről, hanem egy törvényjavaslatot is letett elénk, amelyik úgy, ahogy van, használható, és amely kiindulópontot jelent minden erről való gondolkodáshoz. Utoljára hagytam az egyik legfontosabb kérdést ebben a témakörben, és ez p edig a magyarországi romák helyzete. Emellett megint nem lehet szó nélkül elmenni, tisztelt képviselőtársaim. Mi elég barátságosan vitatkozunk itt néhány - hogy mondjam... , nem mondom, hogy indulatosabb, de néhány érdekesebb pengeváltás mellett erről a k érdésről, mármint az ombudsmanok által felvetett kérdésekről, de bizony ne feledjük el, hogy itt, a kisebbségi ombudsman jelentésében is olyan problémák kerülnek elénk elsősorban a hazai romákra vonatkozóan, és olyan problémákról beszélünk tulajdonképpen b arátságosan, amelyek nyugodtan mondhatom, hogy elképesztő és megdöbbentő anomáliákat tárnak fel a magyar társadalomban. Elég talán utalnunk a zámolyi romák kálváriájára, arra, hogy Strasbourgig eljutott ez az ügy. Nemcsak magyar belügy, ha úgy tetszik, nem csak a saját lelkiismeretünknek tartozunk felelősséggel arra vonatkozóan, hogy mi történik a hazai romákkal, hanem a nemzetközi közvélemény is figyeli azt, hogy mit cselekszik Magyarország többek között annak a hibás politikának az eredményeként, amit nem győztünk elégszer bírálni, és amely megint csak a kormányhoz és a kormánykoalícióhoz kapcsolódik az elmúlt időszakban. Tehát itt állunk most a nemzetközi közvélemény előtt is, és cselekednünk kellene. Ehelyett azt látjuk - szintén beszéltünk már erről a Há zban, de meg kell említenem most is , hogy oda jutunk e kérdéskör kapcsán, amikor erről beszélünk, hogy különböző titkosszolgálatok, az orosz titkosszolgálatok machinációit látják egyesek abban, hogy mi történik a hazai romákkal, hogy érie őket diszkrimi náció, hogy kiszolgáljáke őket az egyes vendéglátóipari helyiségekben, hogy rájuk gyújtjáke a házakat, hogy dobnake rájuk Molotovkoktélokat; én azt gondolom, hogy ez az ostobaságnak a netovábbja. (15.00) Ez olyan struccpolitika a kormány részéről, ami kor nem mer szembenézni bizonyos problémákkal, hanem külső körülményekre próbálja hárítani ezeket, olyanokra, amelyekkel nem lehet magyarázni komoly és fajsúlyos belső bajokat. Őszintén szembe kell nézni azzal, hogy itt az előző kormányoknak is van felelős sége - mindannyiunknak, nekünk is, a szocialistaliberális koalíciónak is , de a mostani kormánynak különösen, mert nem történt semmi értékelhető Magyarországon a hazai romák helyzetének javítása és javulása érdekében. Emellett nem lehet szó nélkül elmenn i. A Szabad Demokraták Szövetsége ezt alapvető kérdésnek tekinti a magyar társadalom számára. Tudjuk jól, hogy ezzel nem lehet népszerűséget és szavazatokat szerezni, de ez becsületbeli kérdés a politikában, tisztelt képviselőtársaim. S ha valaki becsületb eli ügynek is tekinti a politikát, és vannak erkölcsi normái és erkölcsi szabályai, akkor nem nézheti tétlenül azt, hogy mi folyik ma a magyarországi cigánysággal, a magyar romákkal és mennyire érzéketlen ez a kormány a problémáik iránt, mennyire nem tudja vállalni azt, hogy magának is demonstratívan kellene fellépni mindenféle diszkrimináció, kirekesztés és megalázás ellen, amely embereket ér ebben az országban származásuk
