Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló; valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3732 Megadom a szót Fodor Gábor képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége, akit majd Lezsák Sándor követ, az MDF részéről. DR. FODOR GÁBOR , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Engedjék meg, hogy a mai vitát folytatva az előbbi, az állampolgári jogok általános biztosának beszámolóját követő vita után most a kisebbségi biztosról és az ő tevékenységéről is néhány szót szóljak. Nos, amikor a beszámolót átlapozzuk és a kezün kbe vesszük, akkor azt látjuk, hogy itt is tekintélyes anyag vár feldolgozásra. Komoly problémákat olvashatunk Kaltenbach Jenő biztos úr kiadványában elénk tett beszámolójában is, esetekkel illusztrálva, és azt gondolom, hogy rendkívül fontos általános köv etkeztetéseket is kicsemegézhetünk ebből az anyagból. Én megint, ahogy az előzőekben is említettem, csak néhány dolgot szeretnék ezekből kiemelni, hiszen oly változatosak az itt felmerülő gondok és bajok a kisebbségek területén is, és oly változatosak azok a problémák, amelyekkel a kisebbségi biztosnak meg kellett birkóznia, hogy nyilvánvaló, hogy egy ilyen beszámolóban igazából nem tudjuk mindet érinteni. Miről szeretnék most beszélni? Először is szeretném leszögezni azt, hogy itt is érdemes visszamennünk néhány évvel a történetben, hiszen az előző vitában már megállapítottuk, hogy olyan pillanatban vagyunk, amikor nemcsak az ez éves beszámolóval érdemes foglalkoznunk, hanem az egész intézmény történetét - tulajdonképpen hat évet is értékelve - elő kell ven nünk. Azt gondolom, itt is megállapíthatjuk azt - szeretném nagyon hangsúlyozottan leszögezni ezt a megállapítást , hogy sikerült egy nagyon fontos intézményt meggyökereztetni a magyar közjogban; az ombudsmani intézménynek egy olyan változatáról van szó, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosáról, amely egy önálló karaktert, egy önálló erőt képvisel a magyar államszerkezetben jelen pillanatban. (14.50) Ezt rendkívül fontosnak tartom, és azt gondolom, Kaltenbach Jenőnek személyesen is nagyon komoly érdemei vannak ennek megteremtésében. Őt jó néhányan ismerjük a parlamentből már, ha úgy tetszik, a legelső ciklusból, hiszen én még emlékszem arra, amikor a kisebbségi törvény megalkotásánál dolgoztunk együtt, úgyhogy neki komoly tapasztalata van ezen a nagyon i s érzékeny területen, hogyan kell kezelni a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek problémáját. Nyilván e tapasztalatból is kiindulva történt meg aztán az ő jelölése, majd megválasztása erre a posztra, és azt gondolom - ahogy az eddigi viták is mutat ták , közmegelégedésre végezte munkáját, kritikák, komoly kritikai észrevételek nem fogalmazódtak meg a tevékenységével kapcsolatban, úgyhogy azt gondolom, itt is minden készen áll arra, hogy újraválasszuk Kaltenbach Jenőt is mint a nemzeti és etnikai kis ebbségek biztosát. Tehát az intézmény, a jogintézmény megteremtette a maga helyét, és bizonyította az elmúlt évek tevékenységével, hogy szükség van rá, és rendkívüli jelentősége van nálunk Magyarországon. De ha úgy tetszik, nemcsak Magyarországon, mert sze retnék egy nagyon rövid kitérőt tenni arra vonatkozóan, hogy a magyar ombudsmani intézmény nemzetközi megítélése is igen jó, ezen belül a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának megítélése is. Nemzetközi szervezetek elismert tagja, aho gy itt a beszámolóban is olvashatjuk, és azt is tudjuk, hogy önmagában erről az intézményről a nemzetközi szervezetek, a nemzetközi közvélemény rendkívül jó véleménnyel van. Büszkék lehetünk arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy van ilyen intézményünk, jól működik, és olyan emberek vezették, tevékenykedtek és jelenítették meg ezt az intézményt, akik az elmúlt években komoly hírnevet szereztek nemzetközi porondokon is; ez vonatkozik Gönczöl Katalinra, Kaltenbach Jenőre és Majtényi Lászlóra egyaránt. A nemzetközi kontextusban nemcsak a magyar intézmény elismertsége lényeges, hanem az is, hogy a középeurópai történések eredményeként felértékelődött a nemzeti és etnikai kisebbségek problémája. Ezt részben a délszláv konfliktus is előtérbe állította, de bizonyos szempontból előtérbe
