Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 15 (188. szám) - Az ülésnap megnyitása - A munkavédelem országos programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BORKÓ KÁROLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója:
373 Mindezekre tekintettel fontos, hogy az Országgyűlés e határozatával felkérje a munkavédelem világában é rintett valamennyi szereplőt - személyt, szervezetet , hogy működjön közre a program megvalósításában. Különösen fontos a tömegtájékoztatás segítése abban, hogy a munkavállalók és minden más polgár megismerje a testi épség és egészség védelmének legfontos abb tudnivalóit, illetve az általános biztonságtudat megerősödését. Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzottakat értékelve kérem önöket, hogy a munkavédelem országos programját támogassák, fogadják el, és a végrehajtásban is szíveskedjenek segítséget nyújtani. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a bizottsági felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 55 perces időkeretben. Először megadom a szót Borkó Károly képvisel ő úrnak, a foglalkoztatási bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr. BORKÓ KÁROLY , a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója : Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizotts ága mint főbizottság 2001. február 6án megtárgyalta az előttünk fekvő, a munkavédelem országos programjáról szóló H/3658. számon beterjesztett határozati javaslatot. A bizottság előtt dr. Békés András, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelős ég igazgatójának szóbeli összefoglalója is kiemelte, hogy sajnálatos módon megállt, sőt megfordult a munkabalesetek számának csökkenése, ami az előző évtized első felét jellemezte. 1997től, illetve 1998tól a balesetek száma ismét emelkedik, mind az abszo lút számokat, mind a fajlagos mutatókat tekintve. Ez a folyamat természetesen jelzi - mintegy sajnálatos indikátorként - a gazdaság fellendülését, a munkavállalók nagyobb aktivitását. Felhívja azonban a figyelmet arra is, hogy a kérdéssel a törvényhozás sz intjén is szükséges foglalkozni. A határozati javaslat aktualitását és a bizottsági ülésen is leggyakrabban hangoztatott szemléletváltás szükségességét a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 199192ben Magyarországon járt szakértői bizottságának jelentéséből ve tt idézettel lehet bizonyítani. Eszerint: "Az általános biztonságtudat az országban nem eléggé fejlett. A nyugateurópai lakossággal összehasonlítva a biztonság a munka világában nem szerepel előkelő helyen. A nyugateurópai országokban a dolgozók biztonsá ggal és egészséggel kapcsolatos tájékozottsága és érdeklődése folyamatosan fejlődött, és ma előkelő helyen áll, a magyar dolgozók között viszont az ilyen fejlődésnek a csíráit sem sikerült felfedezni. Ma NyugatEurópában senkinek, még a munkáltatóknak sem jut eszébe, hogy nyíltan megkérdőjelezze az átfogó munkavédelmi intézkedések szükségességét. A jelenlegi magyarországi helyzetben viszont a munkáltatótól egyelőre igen távol áll az ilyen attitűd." A határozati javaslat ehhez még hozzáteszi: "A fentieket le het elmondani a munkavállalók jelentős részéről is. A dolgozó napjainkban nem a lehető legegészségesebb és legbiztonságosabb munkakörülményekért küzd, hanem a lehető legmagasabb bérért. Magyarországon nem került még sor olyan munkavállalói megmozdulásra, a mely kifejezetten az egészségtelen vagy a veszélyes munkakörülmények felszámolását követelte volna. Emellett mind a munkáltatók, mind a munkavállalók munkavédelmi ismeretei hiányosak, a munkavédelem mint szempont lényegében még nem épült be szervesen sem a gazdálkodó szervezetek irányításába, sem az oktatásba." A fenti idézetek alapján igazán jelentős tény az, hogy az előttünk fekvő határozati javaslat igen széles körű egyeztetésen ment keresztül, s azt a munka világának minden szereplője teljes mértékben t ámogatta, ami nem meglepő, hiszen a program stratégiai alapelveivel minden felelősen gondolkodó munkavállaló és munkaadó egyet kell hogy értsen. Ezek a fenntartható fejlődés, az elővigyázatosság, a megelőzés elve, a partneri viszony.
