Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
3718 A Szabad Demokraták Szövetségének a véleményét markán san megjelenítette ebben a kérdésben Fodor Gábor és Hack Péter, akik természetesen elsősorban és alapvetően nem a magánvéleményüket mondták el a kérdést illetően, hanem a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójának és pártjának a véleményét jelenítették meg. Én is csak ezt tudom aláhúzni és támogatni. Mi tehát úgy gondoljuk, hogy igazán méltányos, igazságos és abszolút megérdemelt az, hogy az újraválasztás során a hivatalban lévő biztosokat támogassuk. Meg kell mondanom, némi hezitálás után döntöttem úgy, hog y valami keveset én is hozzáteszek ehhez a vitához, amely a dolog jellegénél fogva alapvetően jogászok, méghozzá magas képzettségű jogászok diskurzusának magánterületeként is értelmezhető, hiszen mind a két oldalon - a két oldalon azt értem, hogy a biztoso k részéről és a parlament részéről - felszólalók is magasan képzett jogászok, amit a vita is bizonyított. Nagyszerű elemző felszólalásokat hallhattunk. Számomra - mint a jog területétől nagyon messze álló, inkább a napi realitásokhoz közel álló, a gazdaság talajára leragadt ember számára - némi hezitálást okoz, hogy vajon nem "elefántként a porcelánboltban" viselkedike, ha beszáll ennek a kérdésnek a vitájába, hogy hozzátegye a saját, teljesen más szempontokból mérlegelt és kialakított véleményét. Azonban úgy gondolom, talán helye van ennek is. S ezt már megjelenítette Lezsák Sándor és Takács Imre képviselő úr is. Ugyanis számunkra, akik az intézményt elsősorban nem jogi szempontból értékeljük, és nem ilyen szempontból alakítjuk ki a véleményünket, az előtt ünk lévő jelentés egy nagyszerűen használható kézikönyv a képviselői munkánk során. A beszámoló számunkra leglényegesebb III. fejezetében - amely egyben a legvaskosabb része is a beszámolónak - olyan precedensek, olyan esetek tömegével találkozunk, amilyen ekkel a fogadóóráinkon - amelyek szintén elég sűrűn követik egymást - is folyamatosan találkoztunk eddig, és feltehetően fogunk a jövőben is találkozni. A közszolgáltatók, az állami és önkormányzati intézetek vagy éppen magántársaságok elleni panaszok soka sága fordul elő a lapokon, amelyek többékevésbé mind ismerősek számunkra is, hiszen ilyenekkel találkozunk magunk is, s ez alapján azt is gondolhatjuk, hogy mi a képviselői fogadóóráinkon bizonyos szempontból előszobái vagyunk az ombudsmani intézménynek, hisz feltételezhető, hogy a panaszosok nagy része előbb minket keres meg, és csak utána - vagy a mi javaslatunkra, vagy máshonnan érkező ötlet alapján - fordul az ombudsmani hivatalhoz. Sajnos azonban legtöbbször megfelelő információ híján nem keresik meg az ombudsmani hivatalt. Ebben mi is hibásak vagyunk. Gönczöl Katalin szóvá tette, hogy kevés aktivitást tapasztal az országgyűlési képviselők részéről. Ha magamból indulok ki, be kell látnom, hogy ez így van, de a jövőben bizonyára másképp lesz, mert nekün k, képviselőknek is sokkal egyszerűbb a dolgunk, ha az ombudsmani hivatalhoz fordulunk, és nem kell barkochbáznunk azon, hogy vajon a hozzánk forduló panaszost melyik hivatalhoz irányítsuk, vagy mi magunk melyik hivatalhoz, melyik intézményhez forduljunk, hol keressük a hozzánk fordulók igazát. Ez tehát bizonyára változni fog. Eddig is történhetett volna másképp, de a dolgoknak be kell érniük, és úgy tűnik, hogy a biztosi hivatal intézménye az elmúlt évek során mára ért be. Jól mutatják a jelentésben lévő s tatisztikák, hogy hogyan növekedett a biztosi hivatalhoz fordulók száma, az esetszám. (13.40) Tehát a hivatal, a hivatalok - mind a háromról van szó nyilvánvalóan, noha most csak az egyikről beszélünk - mára bejáratták magukat, és alapvető intézményévé, ré szévé váltak a, mondjuk úgy, demokratikus jogállamnak. Reményeink szerint legalábbis még erről van szó. Egyetlen dolgot szeretnék kérni a biztos asszonytól, amit a gazdasági bizottság ülésén már szóvá tettem, de talán helye van annak, hogy itt is megemlíts em. Ez a körülbelül 300 oldalnyi rész a jelentésből, ami számunkra, fogadóórákat tartó országgyűlési képviselők számára a leghasználhatóbb és a legnagyszerűbb része a jelentésnek, ahol eseteket dolgoz föl a jelentés részletesen. Szeretnénk egyrészt, ha a r észletes tartalomjegyzékét a jövőben a hivatal az elkövetkező években megszületendő jelentéseihez mellékelné, másrészt talán nem túlzó a kérés, ha azt kérem, hogy utólag még ehhez a
