Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3698 ezeknek az intézményeknek, és nagyon sokat tettek azért, hogy valóban független, önálló és erős jogintézményekről beszéljünk, amikor az adott téma , jelen esetben az állampolgári jogok biztosainak intézménye van napirenden és erről váltunk néhány szót. Amikor létrehoztuk ezt a jogintézményt, akkor tisztában voltunk azzal, hogy egyetlenegy kormány, semmilyen hatalom számára nem lesz kellemes az ombuds manok tevékenysége. Tisztában voltunk ezzel, de valójában - és közhelyszerűen - a gyakorlat mutatta meg azt, hogy valamilyen módon bizony minden kormány kellemetlennek érzi az ombudsmanok tevékenységét, mert az állampolgári jogok biztosának óhatatlanul is az a dolga és feladata, hogy a szabadságot védje, a polgárok szabadságát, szemben a hatalommal, szemben az állammal, a kormánnyal és a hivatalokkal. És ez így van rendjén, ezért hoztuk létre, ez a lényege, ez a feladata. Kellemetlen lehet egy ilyen feladat kör, de aki ezért személyesen haragszik az ombudsmanokra, ne adj' isten teóriákat gyárt arra vonatkozóan, hogy miért felesleges ez az intézményrendszer, az véleményem szerint tévesen értékeli a helyzetet. Ne feledjük el, honnan érkezett Magyarország! Tekin télyuralmi ország voltunk a világháború előtt és a világháború után is, rövid, néhány éves felemelő periódusokat leszámítva. Bizony az államszocializmusból érkeztünk és egy olyan politikai kultúrából, ahol teljesen hiányzott a szabadság tisztelete, hiányzo tt az egyén, a polgár jogainak a tisztelete. Minden olyan törekvés ebben az országban, amely azt szolgálja, hogy végre megteremtsük és visszaadjuk a polgárok szabadságát és méltóságát, a legnagyobb erővel támogatandó. Ezek mind borzasztóan fontosak azért, hogy valóban egy olyan autonóm, független, méltósággal teli és öntudatos nemzet alakuljon ki ebben az országban, amely büszke a szabadságára és mindarra, amit nemes hagyományként fel tud vonultatni akár az elmúlt évtizedből. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, s zükség van ezekre az intézményekre. Ahhoz, hogy ez sikeres legyen, szükség van az ombudsmani intézményre is. Szükség van rá, mert ha ezeket a vaskos beszámolókat felütjük, azt látjuk, hogy hatalmas tömegben fordulnak a polgárok az állampolgári jogok biztos aihoz, és olyan ügyekben, amelyekben a biztosok precedens- és példaértékű javaslatokat fogalmaznak meg és járnak el bizonyos ügyekben, és e precedensek formálják a politikai kultúránkat olyan irányban, amely szerintem kívánatos és mindenképpen fontos irány . Még egyszer hangsúlyozom, a jogintézmény létrehozásakor számoltunk ezekkel a kellemetlenségekkel, de azt is világossá kell tenni, hogy kormányok intelligenciája váltogatja azt, ki milyen szinten kezeli ezeket a kellemetlenségeket. Hiszen amikor az elmúlt időszakban - s ez különösen az elmúlt periódusra, az úgynevezett jobboldali kormány idejére volt jellemző - rendszeresen olyan kritikával illették az állampolgári jogok biztosait és magát a jogintézményt, amely méltatlan kritika és téves politikai felfogá sból származik, az azt mutatja, hogy ennek a kormánynak nem volt meg az az általam kívánatosnak vélt intelligenciája, hogy kezelje ezt a kérdést, mint ahogy kezelje azoknak a "kellemetlenkedőknek" a tevékenységét, akik a szabadságért tesznek és dolgoznak e bben az országban. Amellett sem mehetünk el szó nélkül - ha már szóba hoztam a mostani kormány másfajta viszonyulását ehhez a kérdéskörhöz, mint amilyen a szocialistaliberális koalícióé volt , hogy a jelen politikai kurzus lebecsüli az ombudsmanok munkáj át és magát a jogintézményt is. Erre sok példa hozható fel, de engedjék meg, hogy csak egy mai szimbolikus példát hozzak. Amikor ma leültünk és elkezdtük a vitát, megszámoltam, hogy kik voltak jelen a parlamentben, és azt láttam, hogy a tisztelt kormánypár tok olyan hatalmas érdeklődést tanúsítottak a vita iránt, hogy két fideszes volt jelen Gönczöl Katalinnak, az állampolgári jogok biztosának a beszámolójánál, egy MDFes képviselő, és egyetlenegy kisgazda képviselő sem volt jelen. A kormány részéről egy min isztert láthattunk, az igazságügyminiszter asszonyt. Az ellenzéki képviselők jellemző módon hétszer annyian voltak jelen, mint a kormánypártiak. Ez az egész azt mutatja, hogy menyire fontos a kormánypártok számára ez a kérdés, mennyire becsülik meg a parl ament biztosait, mennyire lényeges a témakör, és egyáltalán mennyire fontos, ha