Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3699 úgy tetszik - ha kiterjesztően értelmezzük ezt a problémát , a szabadság megvédése, az egyén autonómiája, a méltóság és az önbecsülés a polgárok számára ebben az országban. Ez egy üzenet, s jegyezzük meg jól ezt az üzenetet, hogy ezt gondolják a kormánypártok erről az egész kérdésről. Ha már itt tartunk - Pokol Béla is szóba hozott bizonyos politikai kérdéseket, hogy ki hogyan viszonyul az ombudsman intézményéhez , mindenképpe n fel kell tennünk azt a kérdést, hogy minek köszönhető ez a nagyfokú megbecsülés. Vajon annake, hogy a kormánykoalíciót alkotó jobboldali pártok azt a - ha úgy tetszik - kontinentális vagy középeurópai konzervativizmust vallják, amely konzervatív felfog ás államközpontú, és ilyen módon teljes kontinuitást mutat az államszocialista felfogással, ahol a polgárt alattvalónak tekintik, és ha vannak törekvéseik a változatásra, azok általában az államra irányulnak. Vajon tényleg ezt valljáke magukénak, és emiat t van az érdektelenség, vagy egyszerűen azért, mert a személyekkel elégedetlenek, azokkal, akik az ombudsmani hivatalt betöltötték, és valamiféle olyan logika munkálkodik náluk, hogy akik kellemetlenkednek velünk szemben, azokat nem szeretjük, ne adj' iste n az ellentmondókon bosszút is állunk, mert erre is látunk elég példát a mai magyar politikai gyakorlatban. Akár ez a magyarázat, akár a másik, mindenképpen szomorú. Az a véleményem, hogy nem így kellene viszonyulni egyetlenegy kormánynak sem és egyetleneg y hatalomnak sem ehhez a jogintézményhez. Hadd szögezzem le, mi, liberálisok azt gondoljuk, hogy minden olyan jogintézményre - így az állampolgári jogok biztosainak jogintézményére is - kiemelt szükség van ebben az országban, amely azt szolgálja, hogy ebbe n az országban nagyobb megbecsüléssel legyünk egymás iránt mi, állampolgárok, és nagyobb tisztelettel viszonyuljunk a szabadsághoz. A szabadság ugyanis felnőtté tesz. Aki az állam mindenhatóságában hisz, mint a mostani jobboldali kormány - vagy mint az áll amszocializmus tette ezt Magyarországon , az degradálja alattvalóvá a polgárokat. De aki a szabadságban hisz, az a felnőtt emberben hisz és a felnőtt ember méltósággal hozott döntéseiben. Ez valóban - Pokol képviselőtársam gondolatmenetéhez visszakanyarod va - vízválasztó a mai magyar politikában. Engedjék meg, hogy néhány gondolattal visszakanyarodjam a beszámolókhoz is, bár - mint ahogy az elején említetem - szándékoltan nem kívánok a most elénk tett beszámolók részleteiről beszélni, hiszen sok értelme ne m lenne annak, hogy az ember most felsorolja azokat a fejezeteket, amelyekben különböző ajánlásokat olvashatunk, illetve különböző problémákat, eseteket gyűjtöttek össze az ombudsmanok; a mostani felszólalásom elsősorban az állampolgári jogok biztosának a beszámolójához kapcsolódik. Szándékoltan nem akarok ezzel foglalkozni, de ha már szóba hoztam, engedjék meg, hogy néhány területet, amelyeket különösen fontosnak tartok, szimbolikusan és érintőlegesen kiemeljek. Félreértés ne essék, nem akarom persze a töb bi területet sem - amelyekről most nem fogok szólni - lebecsülni, mert mindegyik, minden alapvető emberi jog fontos, de ha úgy tetszik, néhánynak van valamilyen aktuális üzenete. Az egyik ilyen a diszkrimináció tilalmának a kérdésköre. Szerintem ma Magyaro rszágon ez rendkívül fontos témakör. A kisebbségi jogok biztosának beszámolójánál erről majd részletesebben szeretnék szólni, de önmagában ezt olyan fontos társadalmi kérdésnek érzem és gondolom, aminél nem árt egy pillanatra megállnunk, hiszen ennek nemcs ak kisebbségi vetülete van, hanem az élet minden területén fellelhető - nemre, korra vagy akár vallási meggyőződésre vonatkozóan - a diszkrimináció kérdése, ami az én ízlésem szerint sajnos egyre égetőbben jön elő Magyarországon. Persze önmagában az, hogy vannak ilyen kérdések vagy problémák, nem baj, a kérdés mindig az - és ez minősít egy országot , hogy egy ország hogyan reagál, hogyan válaszol ezekre, mere szembenézni ezekkel a problémákkal. Tehát a diszkrimináció tilalmára vonatkozó problémákat különö sen aktuálisnak és fontosnak érzem, és nagyon örülök annak, hogy a beszámolóban ez fontos és hangsúlyos szerepet kapott. (12.10) Szeretném kiemelni a sorkatonák jogairól szóló részt is. Ez megint különösen azért lényeges és hangsúlyos, hiszen politikai vit ák voltak erre vonatkozóan az elmúlt időszakban Magyarországon, és
