Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3697 Van a harmadik ombudsman, az adatvédelmi ombudsman, aki minden skrupulus nélkül, sőt büsz kén mondja - ahogy ma is figyeltem, a televízióban tudtam nézni a szobámból a beszámolóját , hogy az állami nagy testvér mellett a magánszféra kistestvéreit is ellenőrizni kell. Nos, a helyzet az, hogy a magánszféra kistestvéreit a bíróságok ellenőrzik. A rra vannak kiképezve, azért függetlenek. Ez tehát az én problémám, minden jóindulat mellett; mert én úgy gondolom, hogy egy elkötelezett ember, ha problémát lát, igyekszik maga megoldani. Igen ám, de kétháromszáz éve összecsiszolódó modern jogállamban min den egyes független bíráskodás és a többi túl van ezen a jóindulaton, ez olyan garanciákkal van kipróbálva soksok évtizeden keresztül, ami nem véletlen! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Igen, köszönöm szépen, lejárt az időm. No s tehát én úgy gondolom, erre is figyelnünk kell, és bízom benne, hogy ősszel, ha a hatpárti tárgyalás lesz, erre figyelünk, és olyan törvényt hozunk létre, amely ezeket a problémákat megoldja. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszö nöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Fodor Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében; őt követi majd Lezsák Sándor képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr. DR. FODOR GÁBOR , az SZDSZ képviselőcsoportja részérő l: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Engedjék meg, hogy a beszámoló vitája kapcsán én is első gondolatként hadd kezdjem azzal, ami már itt elhangzott a Magyar Országgyűlé sben a mai napon, hogy bizony egy különleges pillanatban állunk most itt és vitatkozunk ezekről a beszámolókról. A pillanat azért különleges, mert nem egyszerűen az éves beszámolókat vesszük most sorra, hanem egy fordulóponthoz érkeztünk az ombudsmanok tev ékenységének a megítélésénél. Köztudomású, hogy most egy olyan periódusban vagyunk, amikor az ombudsmanok újraválasztása, újrajelölése van napirenden, és bizony ez a mostani vita óhatatlanul is nemcsak az elmúlt évről szól, hanem az egész jogintézmény átte kintéséről, megítéléséről - a mögöttünk álló hat év értékelése is megjelenik felszólalásainkban. Nos, én is szeretnék ezzel foglalkozni, mert azt gondolom, hogy nem elkerülhető, különösen az elmúlt napok, hetek fejleményeit figyelembe véve, ahol hangoztak el kritikai megnyilvánulások az intézménnyel kapcsolatban, és látjuk azt, hogy a kormánypártok részéről az ombudsmanok személyével kapcsolatban is averziók, finoman szólva averziók merültek fel. Azt gondolom, a mai vitában ezek nem elkerülhető kérdések. Az t gondolom, Magyarország szerencsés helyzetben volt és van tulajdonképpen - a rendszerváltás utáni Magyarországra gondolok , hiszen amikor olyan fontos jogintézményeket teremtettünk meg az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain, majd az első szabad választáso k után, amelyek hosszú távon meghatározták a Magyar Köztársaság arcát, karakterét, jogi berendezkedését, akkor nemcsak ezen intézmények jogi megteremtése volt fontos, hanem a hozzárendelt személyek is lényegesek voltak. Amikor azt mondtam, hogy szerencsés helyzetben voltunk, akkor bizony erre gondoltam, a személyekre. Hiszen egyegy személy a maga arcára formálja az adott jogintézményt, és nem mindegy, hogy ki tölt be egy bizonyos pozíciót, posztot, mert annak súlya, jelentősége bizony a személytől is függ. Gondoljunk Göncz Árpád szerepére mint köztársasági elnökre, gondoljunk Sólyom László szerepére, aki az Alkotmánybíróság elnöke volt, gondoljunk Györgyi Kálmánra, aki legfőbb ügyész volt, és bizony itt az alkalom, hogy gondoljunk az ombudsmanokra, Gönczöl Katalinra, Majtényi Lászlóra, Kaltenbach Jenőre, és meg kell említeni Polt Pétert is, aki az általános helyettes volt addig, amíg legfőbb ügyésszé nem választotta a parlament. (12.00) Az a véleményem, hogy mindannyiuknak köszönettel tartozunk, mert nemhogy a jogintézmény megteremtése volt fontos, hanem személyes munkájuk is lényeges volt, amelyben tartalmat adtak
