Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KISS GÁBOR (MSZP):
357 A kérdésem inkább az, ennyiben csatlakoznék Bauer Tamáshoz, hogy mi történt, mi változott meg. Nem korábban - ezt követően! (19.10) Egy másik benyomás - ha ennyire becsületesen és személyesen kérdőre vonta az emberi jogi bizottság elnök asszonyát : nem olyan régen volt, amikor elhíresült képviselőtársa a mindenszenteket halottak napjaként bevonultatta a magyar munkaszüneti napok sorába. Én akkor hat héten keresztül tettem kísérlet et arra, hogy konszenzus legyen, mert sérti az én protestáns érzékenységemet vagy emberi érzékenységemet a javaslat, s több minden között a nagypénteket javasoltam, ami azért mégiscsak, legalább keresztények között egyfajta konszenzusos ünnep lett volna. S zóba se került. Az én derék református lelkész képviselőtársaim - hadd ne nevezzem őket néven - más módon nem tudtak tiltakozni, mint hogy nem vettek részt a szavazáson. Ezek után veti föl ezt a problémát? Ha az ember egyszer megégeti a kezét, akkor nem na gyon dugja oda a kályha közelébe, arról nem beszélve, hogy - ismételnem kell - az a fajta megközelítés, amelyet az ön kiváló munkatársa éveken keresztül tett, rendben van. A végeredmény, az nincs rendben. Miután én azt gondolom, hogy nem a remény hal meg u toljára, mint mondotta Semjén Zsolt államtitkár, Hargitai úrral sem értek abban egyet, hogy a hit meghal - ezek nem halnak meg; talán a humor sem. Hadd idézzek önnek Mikszáth és Závada Pál nyomán egy tótkomlósi szállóigét. Megpróbálom szlovákul: "Naco škrt it', len dýchat' nedat'." - elnézést, nem tartozik az általam jól ismert nyelvek közé. Úgy hangzik magyarul: "Ne fojtogasd a libát, csak levegőt ne adj neki!" (Derültség az MSZP soraiban.) Az, ami decemberben történt a Sasváriféle javaslattal, ennek a tó tkomlósi szlovák szólásnak a megvalósítása. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Csapody Miklós úr, az MDF képviselője... (Jelzésre:) - tévedés. Kérem a képviselő úr jelzését törölni. Hozzászólá sra következik Kiss Gábor úr, az MSZP képviselője. DR. KISS GÁBOR (MSZP) : Tisztelt Képviselőtársaim! Már majdcsaknem a zárszó elhangzott, én mégsem érzem feleslegesnek, hogy a saját gondolataimat az adott tárggyal összefüggésben elmondjam. Van egy kedvelt aforizmám, ami így hangzik: sohase hittek annyi mindenben, mint amióta semmiben sem hisznek. Számomra ez az aforizma nem egyszerűen az iróniája miatt, inkább a kétségbeesettsége miatt érdekes; kétségbeesett helyzet, amelyben az egész számun kra széttörik, és keressük a fogódzókat. Vallásfilozófusok és szociológusok ennek az életérzésnek kifejezést adnak, hivatkoznék Karl Rahnerre, aki a vallásról mint diaszpórikus létezésről beszél a jövőben, vagy egy Henry Boulard nevű vallásszociológusra, a ki a jövőbeli európai várost úgy képzeli el, hogy benne a plébániák száma a mecsetekénél kisebb lesz. Olyan szociológust is olvastam, aki az okokat keresi, hogy miért történik mindez, miért szenvedik el a történelmi egyházak ezt a sajátságos változást; sok minden okot felsorol: a hatalmon lévőkkel való összeolvadást korábban, a marxizmus elszenvedését és az annak való behódolást, a tudomány és technika szédületes fejlődését, a beavatkozást a teremtés és a születés isteni művébe, és ugyanakkor a halál megold atlanságát, az emiatti szorongást és a keleties vallások terjedését veszi számba, egyszóval a vallási pluralizmust, a különböző értékrendszerek versenyét egy adott időpillanatban. Ebben a helyzetben a történelmi vallások biztonságérzete megrendülni látszik , az igazság monopóliuma, a hatalom követelte elfogadásnak az ereje s kényelme megszűnőben van, és az az egyetemes egyház, amely egyetemessége okán egyetemes parancsolatokat írt volna elő az ember
