Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KISS GÁBOR (MSZP):
358 számára - elfeledkezvén arról, hogy maga is egy részleges e lem , az elbizonytalanodik; elfeledkezvén arról - hivatkozom a Bibliára , hogy ha a világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé, de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a v ilág. Szóval erről elfeledkezik. Ebben a helyzetben kétféle lehetséges reflex van a történelmi egyházak és az államok részéről is. Az első a nyitás a megváltozott világ felé, amelyben az embernek nem azt szükséges tudni, hogy mit tett érte az Isten, hanem hogy neki mit kell tennie ahhoz, hogy méltóvá váljék Isten segítségére, lásd Kant; és hogy hivatkozzam egy protestáns teológusra is, amely érzületi elemben egy Karl Barth az Isten és az ember közötti megrendült viszony helyreállításának egy lehetőségét lát ja, az államnak pedig a tartózkodás a feladata. A másik megoldás az, hogy a politikai állammal mint egyházak szövetkezünk a versenytársak kiszorítására, törvényi támasztékkal, egyúttal vallásos és moralizáló dekorációt nyújtva az erre mindig igényt tartó k onzervatív államberendezkedésnek. Ebben a helyzetben sokan vannak olyanok, akik az egynemű egységnek a nagyon erős propagátorai, és akik az egyedüli hit követésének az elve alapján békétlenséget szítnak hitek, népek, embercsoportok között. Azt gondolom, ho gy ez az a kontextus, amiben ez az egész kérdéskör itt most előkerül, és ebben a kontextusban én már csak két kérdést érintenék röviden, a definíciót és ezt a bizonyos társadalmi szerepet. A definíció. Nastase úr annak idején azt mondta a magyarázatában az európai uniós jelentéshez, hogy ha az állam megpróbálja bizonyítani azt, hogy egy kérdéses csoport nem vallás, nem tudja betartani a rá háruló kötelességet, vagyis a semlegességet. De ha az előkészítés fázisában úgy fogalmaz valaki, aki az előkészítésen m unkálkodik, hogy a világnézeti semlegesség alkotmányos alapelvére nem alapozható általános közpolitika, akkor teljesen világos, hogy ez a fajta gondolkodás a megelőző gondolkodással polárisan szemben van. A definíció. Nem ártatlan ám a külsődleges szempont , a bejegyzés szempontja, mert ez egy jogkövetkezménnyel járó minősítés, és ez a próbálkozás már önmagában is sérti az állam világnézeti semlegességének az elvét, mert elvitatható a valláshatározmány, ha valaki hatalmat kap arra, hogy eldöntse, mi a vallás , és mi nem a vallás. Vallásról értékmentes definíció nem adható. Isépy képviselőtársamnak mondom, akivel nagyon szívesen vitatkozom mindig, mert szeretem a szellemes megszólalásokat: összegyűjtöttem egy csomó vallási meghatározást - egy marxista sincs köz öttük. Van, aki azt mondja, hogy a vallás patologikus jelenség, a lénynek egyfajta betegsége. A másik azt mondja, a vallás illúzió, a meg nem élt tapasztalatok, s a többi, neurózisok és a többi. A vallás sohasem gondolkodás, sem nem cselekvés, hanem szemlé let és érzelem. Alapját a teljes függőség átérzése alkotja, a végtelentől való függőség tudata - Schleiermacher. De sorolhatnám hosszasan ezeket a definíciókat. Azt szeretném csak velük igazolni, hogy nem értékmentesek a definíciók; az tehát, amivel ez a b izonyos meghatározás próbálkozik, maga is egy értékszempont alapján áll, mikor a meghatározáshoz közelít. Az előbb már mondtam, most megismétlem, bizonyos vulgármaterialista színezetekkel engem leginkább Feuerbachra emlékeztet ez a meghatározási kísérlet, mert - még egyszer mondom - például a buddhizmus nem követel feltétlenül istenhitet, és a teológusok sokasága mondja azt - azt is már mondtam az imént , hogy a vallás inkább érzület és hit és egyfajta személyes viszony, mint az előbb említettem, világnéze t vagy tanok elfogadásának az összessége. Ráadásul a tanok elfogadása és a vallás mély megélése mint életélmény és mentalitás, nem is tartoznak össze. Szóba került már a jó erkölcs mint magatartáskövetelmény. Én itt mondtam, hogy a jó erkölcs ugyanúgy leh et a jog számára nehezen megközelíthető, mint bármi más ilyen gumifogalom, mert ez is vélekedésnek, manipulációnak kitett, a különböző történelmi korszakok különböző meggyőződésének és értékrendjének kitett fogalom; a dilemmák problémájára pedig már utalta m. Ráadásul hogyan szankcionálható - még abban az esetben is, ha valamiféle véleményünk van egy
