Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KISS GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
352 szekuláris államban, mint amilyen a Magyar Köztársaság, az államnak lapot kelle ne osztania az egyházaknak. Az alkotmány ezt nem teszi lehetővé, és ne is tegye lehetővé. Ön arra utalt az előbb, hogy a kisegyházakat kívánja védeni, és általában az egyházakat ez a törvénymódosítási javaslat. Tudja mit? Ne akarja védeni! Hagyják az egyhá zakat békén létezni! Ha ön úgy találja, hogy valaki az emberek között disznó módon cselekszik, menjen oda, s akadályozza meg, vonja kérdőre és a többi. De ne akarja azt, hogy az embereket bizonyos rend szerint onnan kilőjék. Hasonlóképpen az egyházak belső , különféle öntisztulásai megteremtik azt, hogy az marad meg egyházként, aki valóban az igazságot, a szeretetet, az emberek közötti kiengesztelődést szolgálja, és nem pedig a saját zsebére dolgozó üzleti vállalkozás. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) E LNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Kiss Gábor úr, az MSZP képviselője. DR. KISS GÁBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Azt szeretném hinni magamról, hogy még az antivilágban sem sértettem soha a hívő ember méltóságát. Ezért elke rülhetetlen késztetést érzek arra, hogy kimondjam, hogy manapság, amikor a "vallásos" egyenértékű kifejezésévé avatják az "erkölcsöst", leszögezzem, hogy ez nem igaz. A kereszténység története a bűnök története is. Ezért én szemforgatásnak tartom a vallás múltjának a manapság divatos heroizálását. Minden erkölcsi eszmének az a sorsa, hogy a parancsolatait megszegik, akkor is, ha az a tízparancsolat. A Krisztus által nagyon nem szeretett gőg mindig megterem ott, ahol a hatalom, a vagyon, a gazdagság felhalmo zódik. Az egyház is számtalanszor vétett az irgalmasság keresztényi parancsolata ellen, a könyörületesség és az alázat parancsai ellen. Azt gondolom, hogy minden eszme fanatikusa képes arra, hogy bűnöket kövessen el, a vallási eszme fanatikusai is. Ezért s zeretném, ha a szekuláris államban, amire Donáth László képviselő úr céloz, ezt legalább mint egy alapvető és mindenkire nézve elfogadandó igazságot magunkévá tennénk, és még csak véletlenül se fordulna elő ez az időnként még az állami rendezvényeken is me gnyilvánuló diszkrimináció azzal szemben, aki magát, bár nem hívő ember, szeretné mégis erkölcsösnek tudni. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) (18.50) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képvi selője. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék visszatérni arra a kérdésre, amire most Hargitai János is visszatért, hogy mi is a cél, mert újra meg újra azt halljuk, hogy azért van szükség erre a szabályozásra, am ely a sima bejegyzés helyett de facto az egyházaknak az állam általi elismerését hozza be, hogy megakadályozzuk azt, hogy az egyház címmel, az egyház intézményével visszaéljenek más tevékenységek érdekében. Igaz, Hargitai képviselő úr, ezt jelölik meg céln ak? Szeretnék visszautalni, amit már többen említettünk, hogy nincsenek ilyen példák, nincs ilyen veszély ma, 2001ben Magyarországon. Többször, még interpellációban is kértük, hogy mondjanak példát, mondjon példát a legfőbb ügyész - nem tudott. Itt az egy ik támadott egyháznál nem is tudom, milyen nagy vizsgálatokat végzett az adóhivatal, hogy találjon gazdasági visszaélést, és nem talált. Hol kerültek napvilágra gazdasági visszaélések, kicsik? A katolikus egyház egy helyi intézményénél meg most talán a ref ormátus egyház egy helyi intézményénél, másutt nem. Tehát azt szeretném hangsúlyozni, hogy itt nincs veszély, a másik oldalon viszont, hogy az állam különbséget tesz egyház és egyház között, és ezzel súlyos morális, méltóságbeli sérelmeket okoz állampolgár ok tömegeinek, ez a veszély az elmúlt két és fél évben rendkívüli mértékben felerősödött.
