Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
350 felszólalása elején azt mondta, hogy tulajdonképpen ez a törvényjavaslat védi az egyházakat, aztán a végén azt mondta, hogy a kisegyházakat védi az ő értelmezése szerint. Nos, én azt gondolom, hogy - természetesen nem vitatva egyáltalán Hargitai János őszinte meggyőződ ését, hiszen mindig élvezettel hallgattam a felszólalásait - ezt nem jól látja. Ez nemhogy nem védi, hanem hátrányos helyzetbe hozza a kisegyházakat, ez a törvényjavaslat. Ez az egyik legfőbb problémánk vele. (18.40) Miért gondolom ezt? Azért, mert beszélt ünk itt már alkotmánybírósági határozatokról, hogy az Alkotmánybíróság ebben az ominózus '93as határozatában kimondja, hogy az államnak az egyházakat egyenlőképpen kell kezelnie. A törvény a 6. §ában mit mond ki? Amikor arról beszél, milyen jogok illetik meg az egyházakat, azt mondja a módosítási javaslat, hogy "a törvény az egyházak társadalmi szerepéhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek vonatkozásában eltérően is rendelkezhet". Nos, az, hogy "eltérően is rendelkezhet" a jogokra vonatkozóan, tehát egye seknek bizonyos jogokat megadhat, másoknak nem, ez nem fér össze semmilyen körülmények között sem azzal az alkotmánybírósági elvárással, hogy egyenlőképpen kell kezelni az egyházakat. Erre mondta Bauer Tamás, hogy van az általános szabály - ez az egyenlőké ppen való kezelés. A társadalmi szerephez kapcsolódó bizonyos helyzetmegítélés, ami az oktatásra vonatkozóan jelent meg az Alkotmánybíróság döntésében, az egy ennek alárendelt szabály, és az arról szól, mondjuk, a médiakuratóriumok példáját felhozhatnánk, hogy vannak egyházak, amelyek delegálhatnak a médiakuratóriumokba minden évben jelölteket, vannak egyházak, amelyek bizonyos vetésforgóban delegálhatnak. De elő nem fordulhat, hogy nem delegálhatnak. Erről szól ez a kérdéskör, és félreértik a társadalmi sz erep alkotmánybírósági megfogalmazását, akik ilyen módon próbálják idecsempészni ezt a szabályt (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , mert ez így alkotmányellenes. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (d r. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Kósáné Kovács Magda képviselő asszony. KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Hargitai képviselő urat annyian megdicsérték, félek, hogy ez neki árt, én inkább megrovom. Megrovom azért, mert a vitában mindig csak a szabad demokrata képviselőkkel foglalkozott, bizonyára elkerülte a figyelmét, hogy a szocialista és a szabad demokrata képviselők lényegi ellenvetései között nem volt különbség. Három nagyon rövid megjegyzést szeretnék tenni. Ön po ntosan tudja, hogy egy törvény vallási fogalommeghatározásban nem tehet mást, mint hogy a hozzákapcsolt jogkövetkezményből számolja vissza magát a fogalmat. Tehát ne mondja azt, hogy ez nem vallási fogalommeghatározás, mert ennek nincsen értelme! A második : hivatkozni csak pontosan, szépen. Ön többedszer mondja - mondta a bizottsági ülésen is , hogy az Alkotmánybíróság alkotmányosnak találta a társadalmi szerepvállaláson alapuló különbségtételt. Ilyen az alkotmánybírósági határozatban nincs. A pontos szöve g úgy hangzik, hogy "az egyházak egyenlőként való kezelése nem zárja ki az egyes egyházak tényleges társadalmi szerepének figyelembevételét". A későbbiekben vissza fogok térni arra, hogyan köszön vissza erre az alkotmánybírósági mondatra a tényleges törvén yhozás. Végül harmadszor: én nem beszélném le arról, hogy vigyázó szemét Párizsra vesse, nemcsak azért, mert Párizs szép város, hanem azért, mert a francia jogrend e vonatkozásban totálisan különböző a miénktől. A francia alkotmány azzal indul, hogy a Fran cia Köztársaság világi köztársaság, következésképp minden olyan idézet, hivatkozás, amely egy fallal szétválasztott állami
