Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP):
346 ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Fodor Gábor úr, az SZDSZ képviselője. DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vita kapcsán több hozzászóló é rintett egy olyan kérdést, amivel most szeretnék röviden foglalkozni. Tulajdonképpen kapcsolódnék ahhoz, amivel Bauer Tamás képviselőtársam kezdte a beszédét, és amit a vita egy másik szakaszában Kósáné Kovács Magda mondott el. Bauer Tamás arról beszélt, h ogy itt a szabadság korlátozásával állunk szemben. Kósáné Kovács Magda egy példán keresztül Isépy Tamáshoz szólva azt kérdezte, hogy miért pont az egyházaknál szeretnének bizonyos típusú szabályozást látni kormánypárti képviselők. Nos, amikor a kormánypárt i képviselők közül többen védelmükbe vették a törvénynek azon passzusait, ahol a vallás definícióját próbálja megadni a törvény, illetve taxációt ad a törvény arra vonatkozóan, hogy mit nem tekint elsődlegesen és meghatározóan vallási tevékenységnek, akkor , tisztelt képviselőtársaim, szembe kell néznünk azzal, hogy itt a szabadság korlátozásával állunk szemben, a vallásszabadság korlátozásával. Hogy egy példát hozzak önöknek, ami talán világosabbá teszi ezt a dolgot: ha a szólásszabadságot, amely szintén eg y fontos alapvető szabadságjogunk, próbálnánk ilyen módon korlátozni, helyesnek tartanánk? Lehet persze, hogy helyesnek, tudjuk jól, lexPokol, most lexFidesz van születőben, ami szintén a szólásszabadság korlátozására törekszik, és Bauer Tamásnak ebben t eljesen igaza van, a folyamat az, szomorúan látható, hogy a kormány bizonyos szabadságjogok megnyirbálását tekinti célnak. De elvonatkoztatva most ettől a politikai törekvéstől: elfogadhatónak tartanánk azt, ha valami taxációt adnánk arra vonatkozóan, hogy miről nem lehet beszélni? Ha próbálnánk leírni azt, hogy milyen témákat nem szabad érinteni? Ugyanez a vallásszabadság területén is, amivel szembenézünk, képviselőtársaim. Bizony az Alkotmánybíróság helyesen mondta: csak szigorúan az egyes egyházak, vallá sok önértelmezésére lehet hagyatkozni, és semmiféle taxáció, semmiféle definíció nem fogadható el, mert ez durván sérti a szabadságunkat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólá sra következik Hegedűs Loránt úr, a MIÉP képviselője. IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP) : Köszönöm a szót. Bauer Tamás képviselőtársam kossuthi tradícióról beszélt. Bauer Tamás volt az, aki az állam világnézeti semlegességére hivatkozva tiltakozott, és nem vett ré szt a Függetlenségi Nyilatkozat 150 éves évfordulója alkalmából a debreceni Nagytemplomban tartott kihelyezett rendkívüli Országgyűlésen. Úgy vélem, hogy ezek után - finoman kifejezve - nem illenék önnek kossuthi tradícióról beszélni, miután önben annyi na gyvonalúság nem volt, hogy a nemzetet megtisztelte volna részvételével; bár túlzott megtiszteltetésnek semmiképpen nem vehettük volna, ezt finoman kijelenthetem. Ami a szabadkőművességet illeti Kossuth kapcsán, ez is felmerült, a szabadkőművesség sok nagy skalpot kíván feltüntetni saját tekintélyét növelve, azonban ennek a fele sem igaz, Kossuthra vonatkozóan sem. Még hozzá szerettem volna szólni az erkölcs kérdéséhez. Úgy vélem, hogy az erkölcs vég nélkül azért nem relativizálható. Természetes, hogy lehet beszélni rossz erkölcsről, de úgy vélem, hogy a rossz erkölcs semmiképpen sem követendő, mert ha az erkölcsöt vég nélkül relativizáljuk, akkor a "ne ölj!" parancsolat relativizálásával akár tömeggyilkosokat, így Adolf Hitlert vagy Joszif Visszarionovics Dz sugasvili Sztálint is fel lehetne menteni, amit, úgy érzem, talán ebben az Országgyűlésben senki nem kíván. Köszönöm.
