Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 28 (209. szám) - A gázközművagyonnal kapcsolatos önkormányzati igények rendezéséről szóló törvényjavaslat - A formatervezési minták oltalmáról szóló törvényjavaslat - A szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
3423 (16.00) (Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A másik érvelés úgy hangzik, hogy azért kell ilyen tempóban és mértékben a felsőoktatásba átcsoportosítani fejlesztési forrásokat, mert szükség van rá, merthogy a felsőoktatás nincs olyan jól eleresztve, hogy ilyen egyszerűen fogalmazzunk. Sajnos itt is cáfolni kell a tényekkel ezeket az érveket, merthogy az a gyakorlati helyzet, hogy mondjuk, az elmúlt esztendőben a költségvetésben felsőoktatási beruházásokra ren delkezésre álló összeget összesen 2 százalékos mértékben sikerült felhasználni, 98 százalékban pedig nem tudta felhasználni a tárca. Ezért az az érvelés, hogy szűk a keret a fejlesztésre, egyszerűen nem állja meg a helyét, mert a rendelkezésre állót sem ha sználta fel. Még egyszer mondom, hogy 2 százalék volt - ez szintén kormányzati adat, tehát nem máshonnan szerzett adat , 2 százalékot sikerült felhasználni. Ez az érvelés sem állja meg a helyét. Harmadikként említeném a módosító indítványaink alátámasztás ára - azt gondolom, ebben a kormányoldalon és az ellenzéki oldalon is egyet lehet érteni , miszerint szükséges, hogy ma Magyarországon jelentős mértékben fejlődjék az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés, ennek a létszáma bővüljön, szakmastruk túrája bővüljön, dinamikus fejlődés álljon be a felsőoktatásnak, szakképzésnek ebben a szektorában. Ugyanakkor a finanszírozási modellek - sem a felsőoktatásban, sem a középfokon - nem alkalmazkodtak ehhez a fejlesztési szükséglethez, nincs igazán tisztázo tt forrása az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzésnek. Úgy gondoltuk a módosító javaslatainkkal, hogy azt a fajta nyitást, amelyet a felsőoktatás felé indokolt megtenni a szakképzési hozzájárulási pénzek tekintetében, koncentrálni kellene az ak kreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzésre, éppen annak érdekében, hogy a közösen hasznosnak gondolt fejlesztés létrejöhessen. Ezért gondoljuk, hogy a módosító indítványaink helytállóak. Ezt a fajta forrásátcsoportosítást, amit ez a törvény megtesz, kifejezetten koncentráltan és arányosan a felsőoktatásban így lehetne érdemben és értelmesen felhasználni. Még egy megjegyzést szeretnék tenni ehhez a kérdéskörhöz. Nagy felelőssége van a kormánynak és a kormánypárti képviselőknek ebben a forrásátcsoportos ításban. A felelősség tekintetében arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy ma a középfokon továbbtanuló diákok 60 százaléka szakképzésben tanul tovább. Nagyon jelentős többsége tehát a középfokú oktatásnak a szakképzés. Most pedig ezzel a törvényjava slattal ebből a középfokú szakképzésből kíván a kormány forrásokat átcsoportosítani. Ezzel azt üzeni, hogy ezek szerint nincs szükség erre a középfokú szakképzésre. Azt üzeni, hogy le kell állni az ilyen típusú fejlesztésekkel, nem érdemes oda forrásokat p umpálni, mert hiszen ez nem a fejlesztendő terület, hiszen a kormány innen forrásokat akar elvonni ezzel a törvényjavaslattal. Nyilván nincs ilyen üzenetszándéka, mert látom, a miniszter úr is jelzi metakommunikációs jelekkel, hogy nincs ilyen szándéka a k ormánynak. Mégis ez a lépés az, hogy bizony innen elvon ez a törvényjavaslat nem kevés forrást, akár olyan mértékben is, hogy ez veszélyeztesse a középfokú szakképzést. Én tehát ismét mérlegelésre, meggondolásra ajánlanám a miniszter úrnak és a munkatársai nak az arányok kérdését és az átcsoportosítás irányának kérdését. Mi erre tettünk módosító indítványokat. Úgy tűnik, hogy az érveinket egyelőre még nem hallotta meg a kormány, de szükségét érezzük, hogy elgondolkodjon rajta. A másik kérdés, amelyről szólné k, a 10. ajánlási ponttal függ össze. Ez a döntéshozatali szintek megváltoztatása, vagyis az ominózus regionális döntési szint kialakítása. Összességében, ha működnének, léteznének régiók Magyarországon, és ha az intézményrendszer működésének regionális me tszetei kimunkáltak lennének, akkor természetesen a magam részéről nem opponálnék egy ilyen javaslatot.
