Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ):
341 inkább tegyük lehetővé a kisebb felekezeteknek, hogy megjelenjenek a médiumokban, hogy közölhessék rádióban, televízióban, újságban a maguk nézeteit, mert ettől többnyire el vannak rekesztve. Tehát a valamifajta eltérő gondolkodás vallási gondolkodás, vagy éppenséggel a valláson kívüli végső kérdésekről való gondolkodás el ismerése és az akörüli problémák hosszú történelmi múltra tekintenek vissza. Szeretnék hozzászólni ahhoz a megjegyzéshez, amely áthatotta a hozzászólásokat is, és érvként megjelent a módosító szándékban is. Az tudniillik, hogy nem szükséges az egyházkénti bejegyzés ahhoz, hogy állampolgárok, hívő állampolgárok közösségben gyakorolhassák vallásukat. De én azt gondolom, ha közömbös ez a probléma, akkor azt kellett volna indítványozni, és akik elolvasták az 1990. évi IV. törvény vitájának jegyzőkönyvét, tudhat ják, hogy ez akkor is felmerült, akkor azt kellene kezdeményezni, hogy valamennyi egyházat iktassuk ki vagy töröljük a törvényes bejegyzésből, hiszen nem szükséges törvényesen bejegyezni felekezeteket ahhoz, hogy háborítatlanul gyakorolhassák közösségileg a maguk vallását, egy normális államban ezért senkit nem bántanak. Tehát ezt kellett volna indítványozni, és ezzel valószínűleg egyetértettünk volna, mert az lett volna nyilvánvaló előttünk, hogy nincs semmiféle korlátozó szándék, hanem egy különös, sajáto s módon a törvénymódosítási javaslatot tevők meg akarják erősíteni a különböző felekezetek törvény előtti egyenlőségét. Hogy miért van olyan gyanúnk, hogy mégsem erről van szó, annak több apró oka van, és erről már az előttem szólók beszéltek. Önmagában az tény, hogy éveken át bizonyos személyek, így van, Salamon képviselő úr már az első szabadon választott parlament előtt is kísérletet tett a törvény módosítására, ez a szándék akkortól nyomon követhető. De hogy az elmúlt évek alatt miért változott annyit a z ok, ami miatt ezt a törvényt állítólag módosítani kell, ez mutatja önmagában, hogy a szándékok vagy nem tiszták, vagy átgondolatlanok. Lehet, hogy az utóbbit velem született udvariasságnál fogva szívesebben preferálnám, tehát azt gondolom, hogy esetleg i nkább arról lehet szó, hogy nem volt ez a dolog átgondolva, valamilyen buzgóságtól gerjesztődött, de nem szégyen, ha belátjuk, hogy valaminek nincs helye, nincs értelme, és kimondatik az, hogy márpedig ezt az indítványt vissza kell vonni és visszavonjuk. É n ezt egyébként indítványoznám is. Amikor megpróbáltam végiggondolni, hogy mindazokból a megjegyzésekből, amelyekkel indokolták kormánypárti részről azt, hogy miért kellene véghez vinni a törvénymódosítást, és ezeket feljegyeztem, hét különböző okot szedte m össze, ezek mindegyike el is hangzott itt már ma, és elmondhatom, hogy szinte tréfából írtam oda azt a hetediket, amit Hargitai képviselő úr felvetett, hogy végül is nem azért van szükség a törvény módosítására, mert ezt kívánja az európai jogharmonizáci ó, nem gazdasági megfontolásokból - bár ehhez majd vissza fogok térni , vagy elsősorban nem ezért, nem a társadalmi igény miatt és így tovább, hanem a kisebb egyházak védelme érdekében. Ezt csak egy ilyen hetedik érzéktől vezérelve vagy tréfából írtam oda magamnak a papírra, hogy itt felvessem, hogy bizonyára nem erre gondoltak. De íme, erre gondoltak. Ezért azt gondolom, egy képpel talán meg tudnám világítani, hogy miért látom problematikusnak ezt a gondolkodást. Képviselőtársaim, ha erős embereknek velük született joguk az, hogy önállóan vegyenek levegőt, mert ez velük született joguk, és valaki azt gondolná, hogy a gyengébbeknek, akiknek kisebb a tüdejük, ebben viszont kötelezően segíteni kell, és elkezdenék őket lélegeztetni, noha ők ezt nem kívánnák, a kkor én azt gondolom, hogy ez mégis inkább a dögönyözésnek a fogalmába tartozna és nem a segítés fogalmába. Ezért azt gondolom, hogy a kisebb felekezeteknek ez nem igényük. (18.00) Én magam ott voltam azon a - nevezzük egyeztetésnek - megbeszélésen, amikor a kisebb felekezeteket hívták össze, és ott valaki nagyon határozottan kérdezte, hogy vajon igényüke ez a kisebb felekezeteknek, szavazzunke erről. Nagyon határozottan az volt a kisebb felekezetek álláspontja, hogy ők ezt a törvénymódosítást nem kívánjá k.
