Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ):
337 eszközök, melyeket a jogalkalmazóknak kell bátran és következetesen alkalmazniuk. A vallás világához diszfunkcionális módon hozzákapcsolódó visszásságok megszüntetésére, illetve a velük szembeni fellépésre e törvény módosítására és a már meglévő jogi eszközök alkalmazására együttesen van szükség. A vallás fogalmának meghatározása során a törvényjavaslat külön nevesítve is világosan elkülönít egyes olyan tevékenységi formákat, amelyek nemegyszer a vallás köntösében jelentkeznek, de valójában nem tekinthetők annak. Ezek a tevékenységi körök az 1990. évi IV. törvény 8. §ának most megalkotand ó új (4) bekezdésében szerepelnek. Ez a törvényi rendelkezés ugyancsak szolgálja azt a célt, hogy a vallás mezébe burkoltan ne lehessen visszaéléseket elkövetni, túl azon, hogy disztingvál olyan tevékenységi köröket is a vallási tevékenység fogalmától, mel yek önmagukban nem feltétlenül járnak a visszaélés veszélyével. Az említett rendelkezések visszaéléseket elhárító funkciójából külön említésre méltónak tartom a gazdasági vállalkozási tevékenység megemlítését. Itt tulajdonképpen arról van szó, tisztelt kép viselőtársaim, hogy a törvénymódosítás e területen is érvényesíteni akarja a közteherviselés alkotmányos kötelezettségének megvalósulását. Egy gondolat erejéig külön említést kívánok tenni a törvényjavaslat 6. §áról, különösen azért, mert Donáth képviselő társam itt alkotmányellenességről beszél. (Bauer Tamás: Teljes joggal!) Az ebben foglalt rendelkezéseket a törvényjavaslat véleményem szerint helyesen rendezi az egyházak egyenlőségével és társadalmi helyzetével kapcsolatos jogi kérdéseket illetően. A törv ényjavaslat voltaképpen az Alkotmánybíróságnak e tekintetben több határozatában is megfogalmazott alkotmányértelmezését fogalmazza meg törvényi formában, magyarán szólva az Alkotmánybíróság állásfoglalásai, határozatai épülnek itt be; nem értem, miféle alk otmányellenességről lehet akkor szó. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajnálatosnak tartanám, ha ez a mértéktartó és rendkívül korrekt törvényjavaslat meghiúsulna, mert rosszul értelmezett politikai presztízsszempontok áldozatává válna. A kormány mintegy kétéves, alapos előkészítéssel igyekezett megteremteni a kétharmados törvénymódosításhoz szükséges konszenzust, és mármár úgy tűnt, erőfeszítéseit siker koronázza. Ennek érdekében korábban markánsabb elképzeléseiből mindent leadott, amit leadhatott. Én az elhangzott ellenzéki felszólalások ellenére sem szeretném feladni azt a reményt, hogy olyan minimumok, mint az egyetemes emberi erkölcs, az emberi méltóság, a család, a közteherviselés elveinek, jogintézményeinek a védelme, nem nyernek elutasítást csupán azért, mert ezeket az értékeket az Orbánkormány által előterjesztett törvényjavaslat kívánja most biztosítani. Szeretnék bízni abban, hogy a törvényjavaslat sorsát nem az irracionális szembenállás, hanem a józan ész és a közös minimumként tisztelt értékei nk jóakaratú szolgálata fogja eldönteni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Iványi Gábor úr, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót. IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ) : Eln ök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor 1895ben egy új egyházügyi törvénycikk született, ezt a törvényalkotói munkát az akkori Országgyűlés azért tartotta fontosnak, mert megjelentek olyan vallási csoportok, amelyek az akkor elismert vagy bevett vallásfeleke zetektől különböztek. (17.40) Abból indult ki az akkori törvényhozás, hogy van egy igény, vannak állampolgárok, akik valamit akarnak, és azt gondolom, hogy az akkori törvényhozás teljes joggal úgy érezte, hogy olyasvalamit szeretnének keresztülvinni, megva lósítani, amely az alapvető emberi jogok kategóriájába tartozik, s ezeket a jogokat az állam nem adományozza az embereknek, hanem elismeri azokat. Ezért elismerte egy meglehetősen ingerült és feszült légkörben embereknek azt a jogát, hogy ne tartozzanak az akkor elismert és bevett vallásfelekezetekhez, s született egy törvény hosszas vita után, amely ugyanazokkal a kérdésekkel vagy nagyon hasonlókkal foglalkozott, mint amelyekkel mi. Sőt, még
