Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 11 (208. szám) - "A társadalmi kohézió, az elszegényedés megállítása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. ŐRY CSABA (Fidesz):
3356 hajtották végre, hogy a legnagyobb vesztesei a szegényebb társadalmi rétegek közül kerültek ki. És ennek a következménye volt az, hogy az (Bauer Tamás: Olvasd el a Tárkit !) olló a leggazdagabb rétegek és a legszegényebb rétegek között az önök kormányzása alatt igen jelentősen növekedett. (Béki Gabriella: Ez tényleg nem igaz! - Bauer Tamás: Olvasd el a Tárkit!) Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK ( dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Őry Csaba úr, a Fidesz képviselője. (Kovács Tibor: Tömeges fideszes részvétel! - Derültség az MSZP padsoraiból.) DR. ŐRY CSABA (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Megkérdezem, emlékszünke még arra, amikor a szocializmus évtizedeiben a "húzd és ereszd meg!" politika volt a divat. Emlékszünke arra, amikor időről időre rendbe akarták tenni a gazdaságot, s mindig megnövekedő adakozó kedv követte ezt? S emlékszünke a zoknak a nadrágszíjmeghúzásoknak és hangulatjavításoknak a folyamatos váltakozására? Emlékszünke arra, amikor egy unalmas váltakozás végleg megszakadt, összeomlott, és felsejlett a felszín mögött a gazdasági és szociális rendszer teljes tarthatatlansága? Ritkán szoktunk beszélni róla, de ma már talán mindenki számára egyértelmű, hogy a politikai rendszerváltozást a gazdasági szerkezet mély válsága tette lehetővé, és a változás felszínre hozta a társadalmi kohézió gyengeségeit. Emlékezhetünk a '80as évek társadalmi rétegződésvizsgálataira, s emlékezhetünk arra, hogy e tanulmányokból kirajzolódó kép a társadalmi különbségek növekedéséről szólt, az esélyek kiegyenlítésének csökkenő lehetőségeiről. Tehát nem a rendszerváltással és nem az elmúlt kormá nyokkal kezdődött a társadalom szétválása, szétszakadása; a rendszerváltozással és a gazdasági átalakulással szükségképpen együtt járó folyamatok láthatóvá tették, felgyorsították azokat, amelyek korábban elindultak. Én most nem kívánok szólni arról, hogy a magyar társadalom még fel sem ocsúdott a meglepetéséből, s alighogy hozzákezdett a közjogi, gazdasági intézményei átalakításához, s ezzel párhuzamosan haladéktalanul elkezdte felépíteni a kiegyenlítő, kiegyensúlyozó intézményeit, létrehozta a szociális é s foglalkoztatáspolitikai hálózatait, amikor nyolc hónap tétlenség után az akkori felébredő kormány - volt már róla szó - Bokroscsomag néven elhíresült intézkedései megroppantották ezt a folyamatot, megroppantották a kezdődő szociális építkezés lassan ind uló folyamatait. (Bauer Tamás: Micsoda?) (12.40) Amikor 1998ban a FideszMagyar Polgári Párt arról beszélt, hogy egyszerre kívánunk gazdasági növekedést, 200 ezer új munkahelyet, csökkenő inflációt és értékőrző nyugdíjakat, kiterjedő családpolitikai támog atási rendszert, amikor javuló feltételeket ígértünk az oktatásban, és új lehetőségeket a fogyatékosoknak, önök azt mondták, hogy mindez képtelenség, ezt nem lehet egyszerre megvalósítani, ezek csak választási ígéretek, üres szavak. Ma stabil gazdasági növ ekedés van, folyamatosan jönnek létre új munkahelyek, csökken az infláció, nem csökkenek, hanem őrzik értéküket, reálértékben is nőnek a nyugdíjak, a szemünk előtt bővül folyamatosan a családtámogatási rendszer, s látjuk a megkezdődött fejlődést az oktatás ban, továbbá mindinkább és egyre inkább előtérbe kerül az egyes rétegek, sajátos helyzetű csoportok problémáinak a kezelése, legyen szó fogyatékosokról, pályakezdőkről vagy éppenséggel a negyven éven felüli munkavállalók problémájáról. Zárójelben jegyezném meg, hogy ellenzéki képviselőtársaim cselédtörvényként csúfolják azokat a szociális biztonság szempontjából is kiemelkedő új rendelkezéseket (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az is!) , amelyek előírják az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, kimondják a férfia k és
