Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 10 (207. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; valamint a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
3180 Óvatosan viszonyulok a nagyobb jegybanki függetlenséget követelő véleményekhez. Emlékszem még 1994 nyarára, amikor a szociálliberális lapok vezér cikkeiben közölték az akkori kormánypártok véleményét, miszerint - szó szerint idézem: "a jegybank elnökének mennie kell". Mennie kellett pusztán azért, mert nem akkori kormány nevezte ki. Számomra teljesen hiteltelen ugyanezen politikai erők nagyobb jegyb anki függetlenséget követelő véleménye. Ismételten jelzem persze, hogy nemcsak formálisan, hanem közjogilag is növekszik a jegybank függetlensége a jelenlegi felügyelőbizottság megszűnése után, azaz ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását követően. Hiány érzeteim felsorolása ellenére a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tekintem, és remélem, megfelelő módosító javaslatok elfogadása után támogatni fogom. Köszönöm szépen. (Tállai András tapsol.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Keller László úr, az MSZP képviselője, de ő nincs jelen. Gidai Erzsébet, a MIÉP képviselő asszonya következik. Megadom a szót. DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP) : Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Rádióhallgatók! Kedves néhány itt lévő Képviselőtársam! Eg y olyan rendkívül fontos törvény általános vitája zajlik most, amely törvény lényegében meghatározhatja a magyar gazdaság fejlődésének jövőbeli kimenetelét, mindenekelőtt meghatározhatja a pénzpiac várható alakulását, meghatározhatja a magyar fizetőeszköz stabilitását, és ezzel kapcsolatban rendkívül erős kihatása lehet természetesen a hazánkban meglévő vagy várható életminőség alakulására is. Ezt azért emelem ki, mert már nagyon régóta várat magára, hogy a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosításra k erüljön. (13.30) Hiszen a Magyar Nemzeti Bank körül óriási viták kavarogtak az elmúlt hónapokban, az elmúlt években, és elhíresült egyegy olyan tevékenységéről vagy tranzakciójáról, amely nem tartozott közvetlenül a tevékenységi körébe, de óriási vesztesé get okozott a magyar nemzetgazdaságnak és a költségvetésnek. Hadd emeljem ki ezek közül is a közismert CW Bank ügyét, hiszen a CW Bank révén, és a Magyar Nemzeti Banknak a nem megfelelő ellenőrző tevékenysége révén gyakorlatilag 160 milliárd forint feletti , vagy még annál magasabb - ezt nem lehet pontosan ismerni - veszteség keletkezett a magyar gazdaságban. Hadd emeljek ki még egy másik elhíresült vagy hírhedtté vált ügyet, ez az 1997ben megtörtént, 1996ban jóváhagyott adósságcsere, amelynek során, mint ismeretes, 2150 milliárd forint piaci kamatozású devizahitelként bekerült a költségvetésbe, és a költségvetés azóta is, majd egészen 2006ig, fizeti ennek a törlesztését, fizeti a rendkívül magas kamatait, már közel kétezer milliárd áramlott ki 1997 és 200 1 között, vagy fog kiáramlani, a költségvetésből, és még mindig nincs vége. Ha egy kicsit megpiszkáljuk ezt az ügyet - amelynek a teljes körű ellenőrzése, elszámoltatása mind a mai napig nem történt meg a Magyar Nemzeti Bank részéről, nem végezte el sem a kormányzat, sem a költségvetés , ha egy szakmai elemzést végzünk, akkor abból az adósságcsere tranzakcióból kiderül az is, hogy ebben bizony a Magyar Nemzeti Bank a saját veszteségeit mintegy 500 milliárd forint erejéig finanszírozhatta meg. Ez szabálytal anul történt, hiszen anélkül, hogy most a részletesebb szakmai boncolgatásba belemennék, felidézem, hogy a devizatartalékokra rárakódott veszteségnek a megfinanszíroztatását is a költségvetéssel végeztette el, amely egyébként szabálytalan, hiszen ez már be épült a banknak a saját mérlegébe, és ott gyakorlatilag ezt elkönyvelték. Valójában ezen keresztül egy közel 500 milliárd forintos többletre tett szert a Magyar Nemzeti Bank, amely 1996ban, 1997ben többek között a CW Banknak a rossz üzleti tevékenysége m iatt, rossz hitelkihelyezése miatt keletkezett veszteségét is megfinanszírozta. Vagyis mindezek azt jelentik, hogy ha összegyűjtjük a visszaélésgyanús tevékenységeit, beleértve természetesen az ezüstkészlet felszámolásából, vagy az aranykészletek, vagy ta rtalékok felszámolásából adódó veszteségeknek a sajátos megfinanszírozási vonásait, akkor bizony a Magyar
