Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 10 (207. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - SÁGI JÓZSEF (Fidesz):
3126 versenyképességük s ezáltal a gazdaság egésze teljesítményének javítása érdekében induljon meg a felnőttek oktatását, szakképzését jogi garanciákkal is biztosító felnőttképzési törvény koncepcionális előkészítése, s már e ciklusban mint önálló törvény kerüljön elfogadásra. Az új szabályozás tegye lehetővé a piacgazdaság felté telei között az állampolgárok élethosszig tartó tanulását, folyamatos át- és továbbképzését, a korszerű oktatási programok és módszerek, tematikák rendszerező alkalmazását. Tehát a kormányprogram igenis tartalmazta ezeket az elveket. Úgy gondoljuk, hogy a mostani módosítás ebbe az irányba mutat. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök nagyon jól tudják, hogy a magyar gazdaság fejlődésének, fejlesztésének gyorsítására, átalakítására alapvetően két út kíná lkozik. Mivel nem vagyunk ipari nagyhatalom, nincsenek nyersanyagaink, nyersanyagbázisunk, ezért igazából csak a korszerű technológiák alkalmazásával, illetve a már meglévő humán erőforrás még hatékonyabb kihasználásával tudunk eredményeket elérni. Ezt önö k sem vitathatják. Mi úgy gondoljuk, hogy a mostani törvénymódosítás ezt a két érdeket szolgálja. Ha alaposan végignézzük a törvény szövegét, láthatjuk azt, hogy voltaképpen a szakképzési hozzájárulási befizetések alapot teremtenek arra, hogy ezt minél szé lesebb kör használja fel. Hiszen a gazdasági szereplők törvény által pontosan meghatározott köre már eddig is szabadon rendelkezhetett afelől, hogy hova fizeti be ezt a hozzájárulást. Többféle lehetőség között választhatott, most ezt a lehetőséget egyrészt kitágítjuk, másrészt megszigorítjuk. Ez csak látszólag ellentmondás, a valóságban ez az ő érdeküket szolgálja. Tudjuk azt is nagyon jól, és képviselőtársaim evvel tisztában vannak, hogy a központi adóbevételek, amelyek a szakképzési hozzájárulásból szárma znak, évek óta növekvő mértékben gyarapodnak, és ráadásul erősen szufficitesek. Mindig jóval több az alapban a pénz, mint amennyit a pályázatok útján ki lehet osztani. Miért baj az tehát, kérdezzük, hogy ha ezeket a pénzeket hozzáférhetővé tesszük a felsőo ktatás számára, hozzáférhetővé tesszük, mondjuk, a gazdasági képzés számára, a vállalkozói belső képzés számára? Nagyon jól tudjuk azt, hogy Magyarország versenyképessége a tőkeigényes, nagy hozzáadott értékű termelés növelésétől függ. Ezt a termelést, ezt a nagy hozzáadott értéket pedig úgy lehet előállítani, ha minél magasabb szintre helyezzük a képzést, vagyis a felsőfokú intézményekbe helyezzük a képzést, amelynek egyébként a tendenciája már amúgy is nyilvánvaló. Nyilvánvaló, hogy a felsőfokú szakképzés egyre inkább teret nyer magának a szakképzésben. 1990ben még csupán 10 százalék, 2000ben, tehát tavaly körülbelül 25 százalék, 2010re várhatóan 40 százalék nyeri el végzettségét felső fokon szakképzésben. Az arányok tehát megfordulnak. Miért baj az - m egint csak kérdezem , hogy a felsőfokú szakképzést olyan forrásokkal látjuk el, amire még nem volt eddig példa? Lényegében 1996 óta a felsőoktatási fejlesztések, beruházások forrás nélküliek. Ha költségvetésben nem teremtünk erre pénzeket, nem teremtünk e rre garanciákat, akkor nem jutnak hozzá a forráshoz, így viszont hozzáférnek. Megtehetjük tehát azt, hogy az új finanszírozási rendszerben a felsőfokú oktatási intézményeket is összekapcsoljuk a gazdasággal. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi változik a törvény ben alapvetően? Miért mondjuk azt mi, kormánypártok, hogy ezt a törvényt mindenképpen létre kell hozni? Mindenekelőtt azért, mert a képzési rendszert kiterjeszti az oktatási ágazat szinte minden szférájára. Azonkívül úgy ítéljük meg, hogy a beszedési mecha nizmusban várható könnyítésekkel - hogy OKJs képzés esetén nem kell most már kérelmezni a szakképzési bizottságoknál a saját munkavállaló képzésére fordított összeg elbírálásának lehetőségét , adminisztrációs, adminisztratív könnyítésekkel azoknak kedvez ünk, akiknek egyébként a kormányprogramban is megígértük, hogy a sorsukat könnyíthetjük. Úgy gondoljuk, hogy a szigorúbb ellenőrzések - amelyek tán némi kiadásokat eredményezhetnek a kiadási oldalon, tehát pluszkiadásokat eredményeznek - sokkalsokkal több hozadékkal szolgálnak, mint amennyire még most is számíthatnánk. Az a 100200 millió forintos ellenőrzési többletköltség tízszeres vagy akár hússzoros jövedelmezőséggel jár együtt majd a bevételi oldalon. Külön kell szólnunk arról, hogy egy alapvetően új intézményrendszert hoz létre a kormány ezzel, és ezzel mi
