Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz):
3076 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha időm engedi, a következő kérdések felvetését és átgondolását vázolnám fel. Egy első problémakör kapcsán vizsgálandónak gondolom ennek a törvénynek a hazai jogrendszerben való elhelyezkedését. Az alkotmánnyal való összevetéséről már sok képviselő szólt, ezt röviden fogo m tenni, inkább egy másik törvény szellemiségével akarom összevetni, és ez az 1993. évi, hazai kisebbségekre vonatkozó törvény, mert annak fontos megállapításai vannak, amelyen keresztül egyfajta szellemi rokonságot látok a két törvény között, ami hivatkoz ási alapot adhat számunkra egy ilyen típusú törvény megalkotásához. Érdemes ezt a törvényt vizsgálni nemzetközi jogi mezőben, megnézni azt, hogy amikor Magyarország, a Magyar Köztársaság ezt a törvényt megalkotja, akkor hogyan lép fel, és mi jogosítja fel erre. Ha még időm engedné, érdemes lenne egyfajta diszkriminációs metszetben vizsgálni ezt a kérdéskört, mert a sajtóban szabad demokrata képviselők gyakran felvetik - Bauer képviselő úr is utalt rá , hogy valamifajta diszkriminatív szabályokat is sért ez a törvény, amikor nemzeti alapon tesz különbséget. Ezeket szeretném cáfolni, ha időm engedi. Igaz az, amit Németh Zsolt államtitkár úr mondott, hogy a mainál nehezebb időkben is voltak politikusok - többek között az itt szóba hozott baloldali politikus , akik a nemzetben való gondolkodás lehetőségét és szükségességét felvetették. Nyilvánvalóan említenem kell - már boldogabb időben - Antall miniszterelnök úr megnyilvánulását, amikor a széles közvélemény számára is érthetően kifejezte annak szükségességét, hogy célszerű és lehet itt KeletKözépEurópában nemzetben gondolkodni. Érdekes lenne - de ezt nem teszem, mert az időm nem engedi - az előző kormány politikáját elemezni ebből a nézőpontból, amikor a szomszéd államokkal megállapodások megkötésére törekede tt, mert talán ez volt a gerince az ő politikai gondolkodásuknak. Fontosnak tartom a MÁÉRT létrehozását, ami intézményes kapcsolatot teremt a Magyar Köztársaság és a határon túl élő nemzettestek között. Nagyon fontosnak gondolom ennek a törvénynek az elfog adását, ami minőségileg más kapcsolatot fog jelenteni a Magyar Köztársaság és a külföldön lévő magyar közösségek és egyedek között, mert létrehoz egy eddig hiányzó közjogi kapcsolatot - nem győzőm eleget hangsúlyozni ennek az érték voltát. Az a felelősségi klauzula, ami az alkotmányban megfogalmazódik, a 6. § (3) bekezdésben - aminek normatív tartalma eddig is vitatott volt, hiszen ez csak egy politikai deklaráció volt , a törvény elfogadásától kezdődően megfogható normatív tartalmat, közjogi tartalmat kap . Ez ennek a törvénynek mindenképp egy értéke. Ha a hazai kisebbségi törvénnyel összevetem ezt a törvényt, akkor ennek a kisebbségi törvénynek egy rendelkezését hadd idézzem a figyelmükbe. Amikor az alapvető rendelkezések között, a 4. § (3) bekezdés - csak az utolsó fordulatát mondom, bár a többi is szép és veretes, csak az időm nem engedi - utolsó fordulatában a szülőföldhöz való jogot szabályozza a kisebbségi törvény, akkor így szól: "az óhazához és annak kultúrájához, hagyományaihoz való kötődés szabadsá gát jelenti", és ami nagyon fontos, oltalmát is jelenti. Ennek az utolsó fordulatnak van jelentősége, mert ha nemzetközi kitekintést teszek, és megnézem, hogyan lép fel a Magyar Köztársaság mint a nemzetközi jog egyik alanya, amikor ezt a törvényt meghozza , akkor ha DélTirollal előjött néhány képviselő, ez egész más környezet, egész más példa, Ausztriának sokkal nagyobb jogosítványai vannak, a nemzetközi jogban egyedülállóan egyfajta védőhatalomként, Schutzmachtként léphet fel. Nyilvánvalóan itt nincsen sz ó arról, amit lehetőségként a kétoldalú, Olaszország és Ausztria közötti egyezmény Ausztria számára megadott, de egyfajta oltalmazó hatalomként Magyarország is felléphet. Ezt teszi minden egyes kultúrország Európában, amikor az ilyen típusú törvényeit mega lkotja. Ez az igazi nézőpont. Nem az a kérdés, amit Bauer képviselő úr felvetett, hogy nézzük meg más típusú országok törvényeit, és a mi törvényünk melyik törvényekhez hasonlít. Ha keletközépeurópai törvényekhez hasonlít, akkor ez nem igazi nézőpont - e zeket az országokat sorolta , hanem nyugateurópai példákat szeretne látni. Németország példáját is hozhatom. Én
