Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
3056 ELNÖK (dr. Wekl er Ferenc) : Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője. (20.20) LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! A hazai közéletben, közvéleményben megértően, de a sajtó és a politikai ellenzék egy részében éles kritikával fogadott törvényjavaslatnak vannak általános indítékai és van egyedi kiváltó oka. Az egyik ok közismert: ha az Európai Unió tagállamává válik Magyarország, akkor a schengeni megállapodások értelmében országunk és a vol t szocialista országokban élő magyarság közé nagyon erős határzárak, elválasztó falak ékelődnek. Mint ahogyan évtizedekkel ezelőtt a Német Szövetségi Köztársaság is csak azzal a feltétellel lépett be az akkori Közös Piacba, hogy ez a lépés nem válaszfalat épít a németek közé, de tartalmas formát talál a németnémet szolidaritásra, úgy nekünk is - erre a példára is hivatkozva - nem kell vállalnunk a magyarság közé emelt válaszfalak tőlünk nem is követelt létét, hanem vállalnunk kell a nemzeti szolidaritást. Erre kötelez az alkotmányunk, és erre feljogosítanak minket más európai nemzetek hasonló típusú törvényei is. Az ilyen, a nemzeti diaszpórákat védő törvények léte már annyira általános Európában, hogy Magyarország mint az egyik legnagyobb nemzeti kisebbség anyaországa, nem vonhatja ki magát egy ilyen jellegű törvény megalkotása alól. Előttem már többen idézték hatályos alkotmányunkat, melynek 6. § (3) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmo zdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását." Végre tartalommal töltődik fel ez az eddig csupán a nemzeti szolidaritás kötelezettségét alaptörvényünkbe iktató paragrafus, végre konkrét intézkedésekbe menően is felelősséget vállal a Magyar Köztársasá g a történelmi hazában élő, határon túli magyarok sorsáért. Az alkotmány csak azt a szállóigévé vált mondatot szövegezte meg jogi nyelvezetben, amely a XX. századi magyar irodalom egyik képviselőjétől, Szabó Dezsőtől származik. E gondolat szerint minden ma gyar felelős minden magyarért. Ez a törvényjavaslat nem más, mint ennek az írói intelemnek és az alkotmányban lefektetett kötelezettségünknek törvényi formában történő megjelenítése. Akik számára túl konzervatív felfogású író Szabó Dezső, azoknak hadd idéz zem a liberális gondolkodóként jegyzett Bibó István 1946ban leírt következtetéseit, aki úgy vélte, hogy az adott nemzetközi jogi feltételek mellett, idézem: "A kisebbségek életét másképp, mint politikai erőfeszítéssel alig lehet elviselhetővé tenni, és ez a politikai erőfeszítés pedig közvetve vagy közvetlenül nem lehet másnak a gondja, mint a rokon államé, vagyis a miénk." Ötvenöt esztendő után végre ezt a bibói gondolatot is meg kívánjuk valósítani a gyakorlatban, és milyen különös fintora a sorsnak, hog y ennek a gondolatnak a leghevesebb kritizálói most Bibó állítólagos szellemi örökösei. Tisztelt Ház! Az első közismert, státustörvényre jellemző példát már említettem, amikor is a volt Német Szövetségi Köztársaság 17 millió keletnémet lakosnak alanyi jog on megadta és évtizedeken keresztül makacsul fenntartotta a szövetségi köztársasági állampolgárságot. Horvátország 1993ban négymillió határon kívüli horvátnak adta meg a horvát állampolgársághoz való jogot. Lengyelország bár nem adott állampolgárságot, de lengyelországi tartózkodás esetére különleges jogállást biztosított több mint kétmillió, Litvániában, Fehéroroszországban és Ukrajnában élő őshonos lengyel számára - itt már érezhető a magyar típusú megoldás. A lengyel törvényhozás más megítélés alá helye zte, előnyben részesítette a szülőföldjükön maradó lengyeleket a nyugati emigráns lengyelekhez viszonyítva. Bulgária, Szlovénia, Portugália és újabban Olaszország élt nemzettársai számára az úgynevezett minimális státus megadásának lehetőségé vel. Spanyolország kulturális és történelmi okok miatt pozitív diszkriminációt alkalmaz a latinamerikai országok állampolgáraival szemben, beleértve a munkavállalás jogát is. Szlovákia nem csupán a szomszédos országokban élő szlovákokat kínálta meg kedvez ményekkel, hanem valamennyi más országban élőt. Eddig tudomásom szerint
