Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2967 LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az első szabadon választott kormány alapvető erkölcsi kötelességének tett eleget, amikor legalább rész ben felkínálta azt a lehetőséget az egyházaknak, hogy visszaigényelhessék, illetve visszakaphassák az elkobzott ingatlanokat. Tudjuk jól, hogy ez a vagyoni kárpótlás csak részleges lehetett, elég ha csak arra gondolunk, hogy a földtulajdonlás körüli politi kai ellentétek miatt is a Magyarországi Református Egyház nem kaphatta vissza a korabeli, elsősorban termőföldben megvolt vagyonát, és arra is emlékezünk, hogy a hajdani vagyonelkobzók és kisajátítók országgyűlési utódpártjai mindent elkövettek ennek a vag yoni kárpótlásnak a megakadályozása, illetve a leállítása érdekében. Az Antallkormányzat idejében az Országgyűlés tehát egy olyan kompromisszumos jellegű törvényt hozott, amelyben az egyházaktól elkonfiskált, elvett ingatlanok visszaadásáról feltételek te ljesítése árán rendelkezett, abból a megfontolásból kiindulva, hogy elősegítse az egyházak szolgáló szerepét a társadalomban. Az 1998 júniusában megfogalmazott kormányprogramban a kormány kötelezettséget vállalt a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesü lésének garantálására, és a program konkrétan is tartalmazza azokat a törekvéseket és szándékokat, amelyek az egyházak működését érintő kormányzati intézkedéseket, döntéseket vezérlik. Ez a dokumentum kiemelt fontosságot tulajdonít az egyházi tevékenység a nyagi és vagyoni háttere kiépítésének, illetve az egyházak anyagi függetlensége megvalósításának. Az egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló törvény teljesülésének a gyakorlati tapasztalatai azt igazolják, hogy valamely ingatlan egészségügyi, oktatási vagy szociális célokra történő átvétele és ilyen célokra történő átalakítása gyakran annyi költséggel jár, mintha egy új épületet emelt volna a volt ingatlanát visszaigénylő egyház. A felújítás, átépítés költségei nem egy esetben annyira kimerítik az érintett egyházakat, hogy veszélybe kerül az eredetileg megfogalmazott cél, az egyházak anyagi függetlenítésének az erősítése. Ilyen esetek elkerülésére célravezető a törvényjavaslat 1. §ában felkínált lehetőség, mely szerint - újra idézzük : "az egyház részére i ngatlanvásárlásra, épületlétesítésre pénzbeli kártalanítást is lehet adni." Tisztelt Ház! A törvényjavaslat indoklása a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1997ben aláírt megállapodásra utal, amiben néhány vagyoni természetű kérdést is rend eztek. Ez mint kiinduló megállapodás, valóban említést érdemel, de mindenképpen utalni kell arra is, hogy ez a törvény valamennyi, korábban vagyonát vesztett egyház és felekezet javát szolgálja. Az 1997ben aláírt, úgynevezett vatikáni megállapodást sajnos az előző kormányzati ciklusban nem követték a többi történelmi egyházakkal kötött megállapodások vagy szerződések. Ezt akkor többször szóvá tették például a protestáns egyházak. Az 1998 júliusában hivatalba lépő polgári kormány programjának megfelelően 19 98 decemberében, tehát alig öt hónap leforgása alatt megkötötte ezeket a hiányzó megállapodásokat a reformátusokkal, az evangélikusokkal, a baptistákkal, a Mazsihisszel, a szerb ortodox egyházakkal, egytőlegyig az érintett felekezetekkel történt előzetes konzultáció és megállapodás vagy megegyezés alapján. A törvényjavaslat arról is intézkedik, hogy a visszaigényelt ingatlanokat tartalmazó jegyzék szerinti ingatlanokat a jelenlegi tulajdonosnak, a használónak vagy a vagyonkezelőnek az átadásig megfelelő mó don karban kell tartania, ezen kötelezettség teljesítését az átvevő jogosult figyelemmel kísérni. A hosszú időre elnyúló visszaigénylési periódus ugyanis a gazdátlanság összes hátrányát előidézi, és erről kellő tapasztalatokkal rendelkezem akár szűkebb haz ámban, BácsKiskun megyéből is. A jelenlegi tulajdonosok, általában az önkormányzatok már az állagmegóvásra is keveset költenek, mondván, hogy néhány év múlva már úgyis el kell hagyniuk az ingatlant, emiatt felgyorsul az épületek pusztulása. Ez viszont azt az újabb gondot idézi elő, hogy hiába is venné át valamely egyház szociális, egészségügyi vagy oktatási célra a volt ingatlanát, a saját tulajdonát, lelakott vagy leromlott állapotban ezt nem teheti meg minden esetben. Nemrégen Budapesten például ki kelle tt üríteni egy szociális otthont, mert hiába lett volna kész átvenni azt változatlan célokkal az egyház, a
