Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - Az ülésnap megnyitása - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KÓRÓDI MÁRIA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
261 Ezért azt javaslom hogy a költségvetés tartaléka terhére a kormányzat tegye anyagi juttatással érdekeltté a 3 ezer fő alatti önkormányzatokat abban, hogy köztisztviselőik részére az egyéb juttatásokat bi ztosítani tudják. Abban az esetben ugyanis, ha a kormányzat a ruházati költségtérítés meghatározott százalékát e köztisztviselői szféra részére átvállalja, a helyi önkormányzatnak lehetőséget biztosít a másik rész felvállalására. De mód nyílhat erre az adóvisszatérítés vagy egyéb jóváírás jogintézményeinél is. Elismerésre méltó a kormányzat azon törekvése, amely az etikai eljárást szabályozza. Egyértelmű, hogy a kiemelt anyagi elismerés fokozott elvárást is jelent. Engedjék meg, hogy egy kistelepüléssel pé ldálózzam. A kistelepülés jegyzője vagy körjegyzője nemcsak szakmai tudása alapján kerül mérlegre. A lakosság köztisztviselőként értékeli közéleti tevékenységét, emberi tulajdonságait, erkölcsét, modorát, sőt családja, gyermekei megnyilvánulásait, és én az t gondolom, hogy ez így van rendjén. A javaslat végre összhangot teremt az eddig egységesen szabályozott államigazgatási, önkormányzati köztisztviselői kar és a rendészeti szerveknél dolgozó köztisztviselők között. A cél az, hogy az államunkat szolgáló köz tisztviselők azonos zsinórmértékkel méressenek meg, és ennek a megmérettetésnek megfelelő munkavégzéssel, azonos társadalmi mértékkel mérve kiemelt anyagi juttatásban részesüljenek. Ez a cél társadalmilag elfogadott, követendő és európai. A modern jogállam csak így működhet, sőt csak így működőképes. Arra azonban szeretném nagy tisztelettel ráirányítani a figyelmet, hogy a jelen javaslat elfogadása esetén fokozott gondot kell fordítani a képzésre, különösen vonatkozik ez a települési önkormányzatokra, hisze n ott nincsenek képzett szakemberek, a törvény hatályosulásának biztosítása érdekében ezért fontos ez a feladat, a képzés megteremtése. Tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy felvetéseimet, amelyeket a települési önkormányzatok köztisztviselői érdekében tettem, szíveskedjék megfontolni. A bizalom, ami a kormány irányából a köztisztviselők felé e törvény szellemében megfogalmazódik, viszontbizalmat teremt, mely az államszervezet hatékony működésében fog megnyilvánulni. Összességében, az előttünk lévő T/36 90. számú törvényjavaslatot a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében támogatom, a fent vázolt javaslatokkal együtt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kóródi Máriának, az SZ DSZképviselőcsoport nevében felszólaló képviselő asszonynak. DR. KÓRÓDI MÁRIA , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslatot, de általában is a köztisztviselők helyzetét, a közigazgatás megbecsülését az SZDSZ rendkívül fontos ügynek tartja. Ahhoz, hogy országunkban, lakhelyünkön, ahol élünk, ahol ügyeinket intézzük vagy intéznünk kell, biztonságban érezzük magunkat és ne kiszolgá ltatottnak, ahhoz, hogy ne csak a szlogenekben, de a hétköznapi ügyek intézése során is úgy láthassuk, hogy az állam igazgatási szervei, eljáró hatóságai értünk vannak és nem ellenünkben, ahhoz nagyon fontos, hogy az ott dolgozókat megbecsüljük, a szó mind en értelmében, anyagilag, hivatástudatukban, feladataikban és személyiségi jogaikban egyaránt. A köztisztviselők ugyanis zömében arra kapnak felhatalmazást, hogy valamilyen módon beavatkozzanak életünkbe, sőt, ha szükséges, velünk szemben vagy érdekünkben igénybe vegyék az állam kényszerítő eszközeit is. Nem mindegy tehát, hogy a köztisztviselői kar milyen képességű, képzettségű, műveltségű, látókörű emberekből áll. Mi, a állam adófizető polgárai, befizetett adóforintjaink fejében joggal várhatjuk el, hogy e forintjainkkal az állam jól gazdálkodjon, például
