Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - Az ülésnap megnyitása - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
260 Ugyancsak újszerű szabályozási mód a főtisztviselő i kar intézményének bevezetése; újszerű nálunk, de Európa államainak többségében több évtizedes hagyománya van. A szándék egyértelmű: kell egy csapat, amely minden szempontból magas szakmai szinten képviseli az országot, a közigazgatást, ugyanakkor makroga zdasági rálátással, nemzetközi tapasztalatokkal és európai méretű összefüggések ismeretével képes segíteni a kormányzati célkitűzések megvalósítását. E kar kiválasztásának módja meghatározó jelentőségű, hiszen minősége tudja csak garantálni az elvárt célok megvalósítását. A tervezet nagy jelentőségű vívmánya az is, hogy összhangot teremt az államigazgatási és önkormányzati területeken foglalkoztatott köztisztviselők anyagi elismerésében azzal, hogy korlátozza az önkormányzatok szabad illetményalapmegállapí tási jogát. Egyértelmű a cél, mely szerint az önkormányzatok eltérő anyagi helyzete nem határozhatja meg a foglalkoztatott köztisztviselők anyagi helyzetét. Azonos teljesítmény azonos juttatást feltételez, mely szabályozási elvet az önkormányzatnál dolgozó köztisztviselők döntő többsége is elfogadja. A javaslat végre rendezi, és anyagi juttatás szempontjából megérdemelt viszonyokat teremt a jegyzők vonatkozásában. Azt látni kell, hogy az elmúlt évtizedben bármilyen szabályozás is vonatkozott a jegyzőkre, az t tapasztaltuk, hogy tömegével voltak és sajnos ma is vannak üres jegyzői álláshelyek. Ezek a szürke eminenciásként, abszolút háttéremberként értékelt önkormányzati vezetők a valóságban abszolút központi és meghatározó szerepet töltenek be az önkormányzati rendszerben és különösen a kistelepüléseken. Azt nem értem, hogy miért hozza ismét hátrányos helyzetbe a szabályozás a körjegyzőket, amikor az önkormányzati szabályozás elmúlt évtizedes történetének kiemelt célja volt a körjegyzőség intézményének mind tel jesebb meghonosítása. A javaslat a körjegyzők juttatását csupán a lakosságszám alapján preferálja. Aki viszont ismeri a helyi viszonyokat, jól tudja, hogy lényegesen több feladata és munkája van egy háromközséges, összesen 3000 fős körjegyzőnek, mint egy e gyközséges, 3000 fős jegyzőnek. Azt is látni kell, hogy körjegyzőség nincs körjegyző nélkül, tehát feltétlenül szükségesnek tartom a jegyző és a körjegyző juttatásainak elkülönítését, a körjegyző juttatásainak külön szabályozását és kiemelt támogatását, me rt kizárólag így biztosítható a költségvetési törvény törekvéseinek elérése, már ami a körjegyzőségek preferálását illeti. E javaslattal ugyanis a jegyző nem lesz érdekelt abban, hogy körjegyző legyen, enélkül pedig nincs körjegyzőség. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Messzemenően támogatandó a javaslat azon szabályozási módja, amely a főosztályvezetők és a jegyzők pályáztatási kötelezettségére vonatkozik. A szabályozás ekképpen biztosítja azt, hogy teljes legyen az esélyegyenlőség és előtérbe helyeződjön a szakm aiság követelménye. Külön szeretnék szólni a vezetői megbízatások megszűnésére vonatkozó szabályozás pontosító rendelkezéseiről. Rendkívül sok jogvita keletkezett abból, hogy a törvényhely többfajta értelmezésre adott lehetőséget, és nem volt egyértelmű. E zt a javaslat most pótolja. Sőt, örvendetes az is, hogy amennyiben a közigazgatási szerv nem rendelkezik felajánlható üres álláshellyel, biztosítva van a vezetői megbízatású köztisztviselő tisztességes visszavonulása. Az illetménytáblák módosítása és a pót lékrendszer reformja egyértelműen jelzi azon kormányzati szándékot, hogy a köztisztviselők anyagi megbecsülése 2004. január 1jéig szakaszosan ugyan, de minden szakaszban rendkívül jelentős mértékben nő, melyet jelentős egyéb juttatások egészítenek ki. Tis ztelettel kérném azonban azt, hogy az egyéb juttatások vonatkozásában a kormány fordítson gondot arra, hogy az adhatóság mércéje egyformán érvényesüljön a teljes közszolgálati szférában. A törvény ugyanis eddig is szabályozta a ruházati vagy üdülési költsé gtérítés vagy más juttatás adásának lehetőségét, e lehetőséggel egy szféra azonban szinte egyáltalán nem tudott élni: a kistelepülések önkormányzatainak több tízezres köztisztviselői kara az adható juttatásokból nem igazán részesült, hiszen az önkormányzat anyagi lehetőségei ezt nem tették lehetővé. (11.40)
