Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - Az ülésnap megnyitása - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. LAMPERTH MÓNIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
258 Szeretném önöket tisztelettel emlékeztetni a kistérségi menedz serek kinevezésének gyakorlatára, ahol - a Szocialista Párt többszöri felszólalása ellenére, de hadd mondjam el, hogy a kormánykoalíció oldalán is találhatók olyan országgyűlési képviselők, akik felszólaltak ez ellen - megfelelő végzettség nélküli, kifejez etten fideszes politikai kötődésű személyeket neveztek ki szakmai tisztségbe. Ha azt tapasztaltuk a kormány eddigi működése során, hogy valakiből azért lehetett az APEH elnöke, mert Orbán Viktor miniszterelnök úr kollégiumi szobatársa volt, vagy korábbi ga zdasági kapcsolatukban ismerkedtek meg, és ez elég volt ahhoz, hogy az APEH elnökének kinevezzék, akkor miért gondolnánk azt, hogy majd a főtisztviselői körnél máshogyan fog eljárni a kormány? Tisztelt Belügyminiszter Úr! Nincs meg a politikai bizalom ahho z, hogy egy ilyen szabályra mi azt tudjuk mondani, hogy ez elfogadható, mert egyszerűen semmilyen garanciát nem rendeltek mellé, nem írták elő a nyelvvizsgát, nem írták elő a szigorú pályázati feltételeket, hanem egyszerűen nevesítik, magas fizetéssel, öt évre bebetonozva egy olyan politikai elit kinevezési lehetőségét, ami, azt gondolom, kifejezetten ártalmas a köztisztviselői karnak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Ugyanis nem arra fogja ösztönözni a köztisztviselőket, hogy magas szakmai teljesítmény t nyújtsanak, és az jelent majd egy életpályát és lehetőséget nekik, hanem arra fogja ösztönözni a köztisztviselői kart, és súlyosan megosztani, hogy igyekezzenek ebbe a magasan megfizetett státusba, és ennek egyetlen útja lesz: a miniszterelnök lojalitásá nak és szimpátiájának megszerzése. Így nem lehet közigazgatási és köztisztviselői kart építeni, így nem lehet magas szakmai követelményeket előírni és megfogalmazni. A Szocialista Párt súlyos kritikával illeti még egy fejezetét a törvénytervezetnek, és sze retnénk, ha ez mindenképpen kikerülne, mert abszolút idegen egy modern köztisztviselői törvénytől - ez pedig a törvénytervezetben az etikai eljárás, illetve az etikai vétség ilyen módon való megfogalmazása. Félreértés ne essék, a Szocialista Párt ezzel nem azt mondja, hogy a köztisztviselőknél nincsenek magas erkölcsi szabályok, és nem kell magas etikai normáknak megfelelni ahhoz, hogy valaki köztisztviselő legyen, csak ez egy másik kategória. Én még azt tanultam a jogi egyetemen - és akik itt vannak jogász kollégák, valószínűleg mindenki , hogy ahol a jog véget ér, ott kezdődik az erkölcs. Tehát ha valamit elő akarunk írni a köztisztviselőnek, valami nagyon fontos szabályt és dolgot, például hogy nem fogadhat el anyagi ellenszolgáltatást a tevékenységéért, azt egyébként a jog szabályozza, ez bűncselekmény. De más normákat is, amelyeket elő akarunk írni, azokat elő kell írni a jogszabályban, a törvényekben, és azokat nagyon szigorúan be kell tartatni. És persze lehet erkölcsi szabályokat és normákat is megfo galmazni, magának a szakmának, saját magára vonatkozóan, mint ahogy van más szakmákban is ilyen gyakorlat. Én például nagyon jó szívvel tudnám azt támogatni, ha maga a közigazgatási kar egy ilyen erkölcsi, etikai kódexet elfogadna, és abban megfogalmazná a zokat a normákat, hogy kiket enged be úgymond a saját közösségükbe, mert megfelelnek ezeknek a magas erkölcsi normáknak. De, elnézést kérek, az a szabály, hogy az etikai vétséget etikai eljárás során meg lehet állapítani egy köztisztviselőről, és ezért, ha úgy tetszik, fegyelmi büntetést lehet kiszabni rá, és ezt az etikai kódexet a belügyminiszter állítja elő, én azt gondolom, ez teljesen elfogadhatatlan. Mert egyáltalán nem biztos, hogy a különböző kormányok etikai felfogása, erkölcsi felfogása megegyezik , és én azt gondolom, hogy erkölcsi tartalmát tekintve a szabályozásnak a közösségtől kell eredni, és nem a mindenkori kormány gusztusától kell hogy ez függjék. Én például szeretném azt nagyon világossá tenni, hogy ebben a tekintetben az OrbánTorgyánkoal íció és a Szocialista Párt erkölcsi felfogása nem azonos. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Mert a mi felfogásunk szerint nem szabadna például, hogy a kormányban helyet foglaljon a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma politikai államtitkáraként egy olyan személy, akit bizonyos főügyészi dokumentumokban úgy neveznek, hogy ötrendbeli vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettével vádolt Várhegyi Attila. Ez elfogadhatatlan a mi erkölcsi felfogásunk szerint. Természetesen az államtitkár úr nincs elítélve, nem bűnös jogi
