Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 19 (202. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - CSURKA ISTVÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
2443 vállalhassunk Európában. Hogy aztán enn ek mi lesz a végső megoldása, azt nem tudom - remélem, a kormányunk majd keményen tárgyal. Mindezeket figyelembe véve: a törvény hasznos, és pontosan azok a vonatkozásai nagyon fontosak, amelyeket itt az SZDSZ oldaláról nagyon keményen bíráltak, hogy tudni illik igenis igazolvánnyal, önkéntes tanúsítással akarja valakinek a magyarságát igazolni. Ez új, ez nagyon fontos, még ha ebben a kérdésben lehetnek is - majd lesznek is - különféle súrlódások, nehézségek, azért, mert esetleg majd olyanok is magyarnak val lják magukat, akik csak az anyagi haszonszerzés érdekében teszik ezt - akkor is. Mert ez az igazi magyar győzelem, amit mi ebben a trianoni, leszorított helyzetben elértünk, hogy elkövetkezhet az életben egy olyan pillanat, amikor valaki, aki egyébként nem magyar, odamegy egy magyar bizottság elé és azt kéri: engedjétek meg, hogy magyar legyek. Azt hiszem, meg fogjuk ezt engedni, és helyesen tesszük, mert éppen erre van szüksége a Trianonban lesújtott, tönkrevert, széttrancsírozott magyarságnak. Éppen erre, hogy valahogy méltányolva legyen az a küzdelem, az az életben maradásért folytatott szívós küzdelem, amelyet persze a legtöbbször saját kormányainkkal, saját körülményeinkkel szemben kellett megvívnunk, és mégis megmaradtunk. Most már tehát az a kérdés, h ogy ha itt van ez a törvény, és egyelőre csak ilyen szerény előnyöket tud nyújtani a határokon kívüli magyaroknak, akkor megálljunke itt. Nem, mi úgy gondoljuk, itt nem szabad megállni, de ezt a lépést mindenképpen meg kell tenni, még akkor is, ha a részl eteiben sok kifogás emelhető magával a törvénnyel szemben. Ebben a törvényben igenis az a nagyszerű, hogy a magyar mivoltra kérdez rá. Itt kell egy kicsit felhőkölnünk, vagy talán, finomabban fogalmazva, felemelnünk a fejünket, mert ilyen nem volt 1945 óta . S ha meg akarunk maradni, kell hogy legyen, sőt ennél inkább még erősebb, pontosabban fogalmazó törvény és magatartás is kell. A gondok most is - az említett külpolitikai gondokon kívül - itt, belül vannak, mert ennek a törvénynek a megvalósulásához való ban anyagi eszközökre, társadalmi együttműködésre, jóindulatra és igenis belső, nemzeti magatartásra van szükség. Akiket ideengedünk dolgozni, a magyarság nem nézheti - akármilyen sajtó által feluszítva - görbe szemmel, irigykedő tekintettel, hogy "ez mit akar itt, tőlünk veszi el a kenyeret!" Ezt a szellemet kell kiirtani ebből az országból, aki így mer érvelni ez ellen a törvény ellen, s azt meri kérdezni, hogy ez mennyibe kerül - kost, was kost, mondom jó magyarsággal. Ez az eset az, amikor nem szabad, h ogy ez számítson, mert erre elő kell teremteni a pénzt, annál is inkább, hiszen fogyatkozunk, és nagyon nehezen élünk mi is. Sokan beszéltek arról, hogy ennek a törvénynek a majdani megvalósulása vajon nem okozzae a szomszédos országokból a magyarság kivá ndorlását, élőhelyének az elhagyását, s hogy ez nem lehet a célja ennek a törvénynek. Azt kell mondanom, hogy ez a kérdésfeltevés sajnos nem a legjobb. (12.30) Mert a magyarság kivándorlását nem segítik elő sehol ezekben az államokban, nem ösztönzik a magy arságot arra, hogy mint állampolgár vándoroljon ki. Eltűrik, nem arról van szó; mást csinálnak: a magyarság feladására akarják őket kényszeríteni. Maradhat ott, még karriert is csinálhat, ha a magyarságát feladja - akár politikailag, akár más tekintetben. Na már most mi lehet a mi elsődleges célunk, még azon az áron is esetleg... - és ezt nagyon félénken mondom, de mégis nagyon határozottan , melyik a fontosabb cél: a helybenmaradás a nemzetiség esetleges feladása árán, a magyarság feladása árán, vagy a ma gyarnak megmaradás, esetleg itt? Akkor viszont azt is meg kell vizsgálni - ez nem e törvény és e vita keretébe tartozik, egy szót azonban nem árt erre vesztegetni , hogy itt most megvane minden feltétele annak, hogy a szegény ember megmaradjon magyarnak. Nincs. Sokat javult a helyzet; nem akarok politikai vitába bonyolódni, mégis ki kell jelentenem: e tekintetben többet kell tennünk, a magyarországi belső viszonyokat olyanokká formálnunk, hogy ha idejön, ne rombolja le teljes mértékben a "csigatévé" az ő magyarságát. (Derültség.) Ez nagyon fontos.
