Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 19 (202. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2425 Az 1998ban hivatalba lépett polgári kormány, egyaránt támaszkodva az előző kormányok pozití v és negatív tapasztalataira, a nemzetpolitika fő adottságát úgy határozta meg, hogy a magyar nemzet és a magyar állam határai nem esnek egybe. Nemzetpolitikánk alapkérdése tehát az lett, sikerüle megvalósítani a határokat átívelő nemzeti integrációt. A s tátustörvényt a FideszMagyar Polgári Párt részéről válasznak szánjuk erre a kérdésre. A törvénytervezet, melyet a magyar kormány és a FideszMagyar Polgári Párt most elfogadásra ajánl, részben a múlt megoldatlan problémáira is választ kínál. A határon túl i magyarok sorsának perspektivikus rendezése, aminek e törvény elfogadása az egyik legfontosabb állomása, jelentős mértékben hozzájárul nemzetünk 80 éves Trianontraumájának oldásához, a kiút megleléséhez, a hosszú ideig kilátástalannak ítélt helyzetből tö rténő kilábaláshoz. A rendszerváltozás egész folyamata szemlélhető úgy is, mint felépülés a XX. század történelmi betegségei és balesetei után. A XX. század tragédiáit, a két világháborút, polgártársaink deportálását és meggyilkolását, az ország kétszeri i degen megszállását, a magyar nemzet feldarabolását, a málenkij robotot, a különféle át, ki- és betelepítéseket nem tudtuk, nem tudjuk meg nem történtté tenni, de a bennük gyökerező, máig nyomasztó gondokkal szembe kell néznünk, hogy a jövő nemzedék életét ne tegyék terhessé. A státustörvény nem maga a szembenézés a XX. század örökségével, de a státustörvény nélkül nem lenne valóságos és teljes ez a szembenézés. A státustörvényt a kormány a Ház elé terjesztve azzal a XX. századi örökséggel nézünk szembe, ho gy ma államhatárok osztják meg az egykor egy testet alkotó magyarságot. A határokat nem változtathatjuk meg, de felülemelkedhetünk, átívelhetünk a megosztottságon. A státustörvény szembenézés azzal, hogy az államhatárok egy időben és még ma is részlegesen, lelki határokká is váltak. Az anyaország jelentős része félt közösséget vállalni a határon túli nemzetrészekkel. És ahol félelem van, ott nincs szabadság. A FideszMagyar Polgári Párt meggyőződése, hogy mi, magyarok, Magyarországon és a határon túl immáro n szabadok vagyunk, szabadon vállalhatjuk az együttműködést azokkal, akik velünk összetartozónak vallják magukat. A végeken élő magyar közösségek határon túliak maradnak, de a nemzeti szolidaritásnak immáron nem lehetnek határai. A törvénytervezet, melyet a magyar kormány most elfogadásra ajánl, nemcsak a múltról szól. Ernest Ronan, francia történész mondta, hogy a nemzet közös emlék a múltból, de közös terv is a jövőre. (10.50) A státustörvény a jövő számára készült. Olyan felfogásrendszerbe illeszkedik, a melynek alapján NyugatEurópa szerencsésebb nemzetei a gyakorlatban is sikeresen rendezték a határon túli magyarokéhoz hasonló nemzeti kisebbségi problémáikat. A kulcsszó: a kisebbségi közösségek többirányú integrációja, az őket megillető egyéni és közössé gi jogok biztosítása és bővítése által. A határmódosítás nélküli és a határokat átívelő nemzeti integrációt segítik elő egyfelől a törvény által a határon túli magyarok számára Magyarországon biztosított kedvezmények, valamint a határon túlra szánt pályáza ti rendszerben hozzáférhető támogatások. Ugyanakkor hozzájárulnak a magyar közösségek integrálódásához és beilleszkedéséhez is azokba az államokba, amelyekben élnek, s mindezt nemzeti identitásuk erősödése és az egyre nagyobb európai értékkel bíró kultúráj uk megőrzése mellett. A státustörvény tehát mérföldkő abban a folyamatban is, amelyben a magyar nemzetpolitika az egységesülő Európában is egyre jelentéktelenebbé váló határokról a hangsúlyokat a személyekre és azok közösségeire helyezi át. Mátyás királyna k tulajdonítják a mondást: nem falakért, hanem emberekért harcolunk. S mivel válaszolt az európai történelem a XX. század terhes örökségére? Az integrációval. Az integráció se meg nem szüntette, se arrébb nem tolta, de légiesítette a határokat, az európai polgárokat egymástól elválasztó állami és lelki határokat egyaránt. A magyarság Európa útját járja, saját gondjaira az integrációban látja a megoldást, az egymást kiegészítő, egymást segítő
