Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 18 (201. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DÖGEI IMRE (FKGP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár:
2399 Kisgazdapárt képviselőcsoportjából, "Hogyan tudja képviselni a magyar hajózás az agrártermelők exportérdekeit?" címmel. Megadom a szót a képviselő ú rnak ötperces időkeretben. DÖGEI IMRE (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az évtized vesztesége áll fenn. Miért nem tud önálló életet élni a magyar folyamhajózás? Az aldunai folyamhajózást nem lehet értékelni, mert több m int két éve nincs. A lebombázott hidakat a Tisza folyón ki lehet kerülni, hiszen a torkolata Újvidék alatt van. A szegedi kikötőt hatékony mozgásba kell hozni, lehetségessé téve a tengerre való kijutást. A húszas években megépült tiszai kikötőket rekonstru kció alá kell vetni, mivel a kikötők léteznek, a partján levő magtárak rendelkezésünkre állnak, feltöltésre várnak, a hozzájuk vezető út és vasúthálózat rendelkezésünkre áll. Nemcsak a háborúhoz, hanem a hajózáshoz is pénz és pénz szükségeltetik. A költség vetésben vajon szerepele a hajózás fejlesztése? Ez a fejlesztés pénzt hoz a nemzetgazdaságnak, érdemes vele foglalkozni. A második ciklusban, '9498 között ellenszavazat nélkül vette tudomásul a parlament, hogy a DunaTiszacsatorna tervdokumentációja el fog készülni 1998ra, vagyis a ciklus végéig. Azóta sem hallottam róla. Ha elkészült, akkor elnézést kérek, de legjobb tudomásom szerint ez a mai napig késik. Megdöbbenve vettem tudomásul, hogy az utolsó években keresik a hajózás tönkretevőit, amikor is tö bb évtizede elindult valami, ami nem kedvezett a magyar hajózásnak. Hosszú évekkel ezelőtt tették meg azt a lépést, hogy a szakadékba lökjék ezt a magasztos elképzelést, amely több évtizedre, több száz évre visszamenőleg eredményesen tette a maga dolgát. M ost, amikor úgy érzem, több hozzászólásomból és más képviselőtársam által tett hozzászólásokból is kitűnik, hogy tenni kellene valamit, akkor mentik fel azt a szakembert, aki a folyamhajózásért végre szigorúan szakmai alapon tenni akart és tett is valamit, és a rádió és a televízió csatornáin pellengérre állítanak olyanokat, akik a magyar folyamhajózásért küzdöttek, akik elkötelezettjei a kérdés megoldásának. Valahogy úgy érzem, hogy az összefogás sokkal nagyobb eredményt tud elérni, tettekben mérhetően, mi nt az egymásra való sárdobálás. Az Országgyűlés gazdasági bizottságával egyetértésben támogatom a Vincze László kisgazda képviselőtársam által előterjesztett H/3409. számú javaslatát, a vízi úti szállítások helyzetének és a magyar lobogójú hajókkal történő vízi úti szállítások gazdaságra gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló országgyűlési előterjesztést. Szükségessé teszi ennek az egész folyamhajózásnak a kérdését az a körülmény, hogy végre bele tudna folyni igazán az Alföld programjába az olcsó vízi út rendbetétele. Természetesen ennek a kérdésnek anyagi háttere nem kicsi, de a jövedelmezősége biztonságosnak látszik, és biztonságos is volt évtizedeken keresztül. Kérem a tisztelt államtitkár urat, hogy ennek a kérdésnek az érdekében tegyen meg mindent, és kérem a válaszát, amely megnyugtató legyen számomra. Köszönöm. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében megadom a szót Kontrát Károly belügyminisztériumi politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr! DR. KONTRÁT KÁROLY be lügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Szinte alapigazságként került a köztudatba az a jelszó, hogy magyar árut magyar hajóval. Első hallásra valóban úgy tűnik, hogy a magyar agrárium ér deke, az agrártermelők exportcéljainak támogatója a magyar hajózás lehet. Ezzel szemben a magyar agrártermelők exportsikereinek elősegítése az, ha a magyar áru gyorsan, pontosan, megbízhatóan eljut a megrendelőhöz a szerződés szerint. A magyar mezőgazdaság i exporttermékek közül a gabona és az olajos magvak klasszikusan vízi szállításra termett termékek.
