Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - Az ülésnap megnyitása - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HEGEDŰS MIHÁLY, az egészségügyi és szociális bizottság előadója:
234 ez a javaslat, ami egyébként törvényi kötelezettség lett volna. Így csak találgatni vagyunk kénytelenek, hogy hány embernek kell majd vagyonnyilatkozatot tenni. De a fő kérdés, ami alkotmányos szempon tból kérdés, hogy alkalmas eszköze ez a vagyonnyilatkozat arra, hogy felszámolja a korrupciót. Ha megnézzük, azt látjuk, hogy nem alkalmas eszköz. Az eddigi úgynevezett korrupciós botrányoknál vagy az éppen most folyó korrupciós botrányoknál sem a közös h áztartásban élő gyermekek kerültek gyanúba, hanem a külön háztartásban élő gyermek, és a szülők is gyanúba kerültek az elmúlt években. Miért ne lehetne majd a korrupt köztisztviselőnek a szülőkhöz vagy a külön háztartásban élő gyermekekhez felhalmozni azt a vagyont? Mit érünk el azzal, ha a házastársakat és a közös háztartásban élő gyermekeket kötelezzük vagyonnyilatkozattételre, megfosztva ezzel őket az alkotmányban számukra biztosított joguktól, tehát attól, hogy a vagyoni helyzetük mint személyes adat v édelmet élvezzen? Szükséges mértékűe ez a beavatkozás? - kérdezi az Alkotmánybíróság kritériuma, amikor ezt a vagyonnyilatkozatot elemezte. Megítélésünk szerint nem a szükséges mértékű, hanem azon túlmenő mértékű. Ez a javaslat azt üzeni, azt a jogi értel emben vett vélelmet fogalmazza meg, hogy minden köztisztviselő korrupt. Kivételes esetben bebizonyíthatja azt, hogy nem az. A mi megítélésünk szerint egy tisztességes, a köztisztviselői kart méltányoló előterjesztés az ellenkezőjéből kellene hogy kiinduljo n. Abból kellene kiindulni, hogy a köztisztviselők általában nem korruptak és a családtagjaik sem azok. Azokkal szemben kellene hatékony eszközöket előterjeszteni, akik gyanúba keverednek, s azokkal szemben kell hatékony megoldásokat adni. Erre természetes en a vitában majd konkrét, használható és alkotmányos előterjesztéseket is fogunk tenni. Ezek alapján azt kell mondanunk, hogy az előterjesztés lényeges pontja súlyos alkotmányos aggályokkal küszködik. Az előterjesztés ezen pontjai az Alkotmánybíróság szűr őjén nem mehetnek át, hiszen ésszerűtlen, indokolatlan és szükségtelen mértékű korlátozást jelentenek alkotmányos jogokban. Nem tekintheti úgy az Országgyűlés egy törvény elfogadása esetén a köztisztviselői kart, mint amely köztisztviselői kar az állam szo lgája, pontosabban rabszolgája, mert személyi jogait és szabadságát is feladja, nem is beszélve itt a nemzetbiztonsági kontrollról és más beépített szűrőkről, ahol a törvényjavaslat semmifajta érdemi garanciát nem tartalmaz arra, hogy az így beszerzett, be gyűjtött adatmennyiséget tisztességesen, korrektül és az alkotmánynak megfelelően fogják kezelni. Nincs az eljárásra semmiféle előírás sem a köztisztviselőknél, sem a bíráknál, sem az ügyészeknél, sem a rendvédelmi szerveknél. Ezért szavazott a kisebbség a törvényjavaslat ellen. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselő úr, engedjen meg annyi megjegyzést, hogy a teremben az á rtatlan metakommunikációkat, azt hiszem, szükségtelen minősíteni. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Hegedűs Mihály képviselő úrnak, aki az egészségügyi bizottság véleményét ismerteti. Képviselő úr! DR. HEGEDŰS MIHÁLY , az egészségügyi és szociális b izottság előadója : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A szociális és egészségügyi bizottság február 7én megtárgyalta az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és 13 igen, 5 nem és 3 tartózkodás mellett álta lános vitára alkalmasnak tartotta. Voltak pontok, amelyek felett vita nélkül, megegyezéssel elsiklott a bizottság - támogató jelleggel ; voltak pontok, amelyekben élénk vita alakult ki. Először a számokról tájékozódott a bizottság, arról, hogy mi mennyi, hány és mennyibe kerül, ezután elfogadta - én azt hiszem, egyhangúlag - ennek a törvénynek a szükségességét, a tervezhető életpálya és a köztisztviselői karrier életpályájának a szükségességét. Élénk vita alakult ki a vagyonnyilatkozatok szükségessége, mér téke, szigorúsága, avagy elégtelensége fölött. Ez az élénk vita végül is nem befolyásolta az egész törvénycsomagról alkotott pozitív véleményt, s az a hallgatólagos megegyezés született, hogy ez a részletes vita tárgyában
