Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 28 (197. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája (T/3797. szám) - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. POKOL BÉLA (FKGP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
1762 a 23/1990es alkotmánybírósági határozat abszolútnak és korlátozhatatlannak nevezett, noha ez önmagában közvetlenül az alkotmány 54. § (1) bekezdéséből még nem következne. Minden további a lapvető jog esetében azonban az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy azok között ilyesfajta hierarchikus viszony nem állapítható meg. Az kétségtelen, hogy az egyes jogosítványoknak más jogosítványokat figyelembe kell venniük, azonban a korlátozásnak m indig meg kell felelnie a szükségességiarányossági teszt követelményeinek. A véleménynyilvánítás szabadságát ráadásul olyanként definiálta az Alkotmánybíróság, amely ha nem is egy abszolút jog, de ahhoz valamelyest mégis közel áll. A következőt mondja ki az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) határozata: "A szabad véleménynyilvánítás jogának kitüntetett szerepe ugyan nem vezet arra, hogy ez a jog az élethez vagy az emberi méltósághoz való joghoz hasonlóan korlátozhatatlan lenne, de mindenképpen azzal jár, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak valóban igen kevés joggal szemben kell csak engednie, azaz a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megfordítóan kell értelmezni." Ez ugyan nem mondja ki azt, amit például az amerikai alkotmány, hogy semm iféle korlátozás nem lehetséges, de a korlátozó törvényeknek egy igen szűk körben történő értelmezésére ad lehetőséget. Egy másik helyen ugyanez a határozat megfogalmazza azt, hogy nem lehet a vélemény tartalma a korlátozás alapja, hiszen - fogalmaz az Alk otmánybíróság határozatának az indoklása - az a tény, hogy egy vélemény milyennek minősül, jónake vagy károsnak, kellemesnek vagy sértőnek, az a folyamat terméke, mégpedig annak a vitának, amely egy adott véleménnyel kapcsolatosan kialakul. Ami talán még jelentősebb: a politikai szereplők esetében nagyon határozottan úgy foglal állást az Alkotmánybíróság, hogy nekik a véleménynyilvánítással és a sajtószabadsággal kapcsolatosan sokkal többet kell tűrniük, mint másoknak, s ezért teljesen indokolatlan az, hog y a hivatalos személyeket, a politika szereplőit, vagy akár a köztisztviselőket vagy a hatóságokat valamiféle különös, az adott esetben büntetőjogi védelemben részesítsék, tudniillik maga ez a határozat egy büntetőjogi tényállással kapcsolatos alkotmánybír ósági döntés. Éppen ezért mondja ki ez az alkotmánybírósági határozat kizárólag a büntetőjoggal összefüggésben azt, amit megfogalmazott. Azonban ha megnézzük az intencióit ennek az alkotmánybírósági döntésnek, akkor világosan látnunk kell, hogy ezt akár po lgári peres jogvédelmi eszközökkel kapcsolatosan is alkalmaznunk lehet. Több képviselőtársam a felszólalásában már utalt arra, hogy milyen széles körben állnak rendelkezésre jogvédelmi eszközök, három polgári jogi és egy büntetőjogi, és ezek teljes mértékb en alkalmasak arra, hogy a személyiséghez fűződő jogokat megvédelmezzék. Tehát semmiképpen nem állíthatjuk azt, hogy az Alkotmánybíróság határozatainak, az Alkotmánybíróság kialakított álláspontjának megfelelne ez a törvényjavaslat. De nem felel meg az alk otmánynak sem, tudniillik az alkotmány még annyira sem hierarchizál az alapvető jogok között, mint ezt az Alkotmánybíróság tette, ennek következtében az a helyzet, hogy újabb pótlólagos megszorításokat, a jog lényeges tartalmát korlátozó törvényjavaslatoka t, illetőleg elfogadott törvényeket mindenféleképpen alkotmányellenesnek kell tekinteni. Az kétségtelen, hogy a lex Répássynak nevezett törvényjavaslat szűkebb kört ölel fel, mint Pokol Béla eredeti javaslata. Zárójelben megjegyzem, hogy a "válaszadás" fog alom természetesen az úgynevezett lex Pokolban is megjelent és megjelenik ebben a javaslatban is. A döntő különbség az, hogy ott cáfolatról van szó, és nincs szó a személyiségi jogok védelméről. A lex Répássyban nincs szó cáfolatról, csak újabb vélemény kö zlésének kötelezettségéről, a másik oldalról nézve a válaszadás jogáról. (17.00) Ez azt jelenti, hogy úgymond nem kell egy végső, lezáró álláspontnak tekinteni. Csakhogy felmerül a következő kérdés: előfordulhat az, hogy a bíróság végül is megítéli a válas zadás jogát a felperesnek, egyben a sajtó számára megállapítja a véleményközlés kötelezettségét. Ezt azonban az érintett, az eredeti cikk szerzője vagy szerzői úgy ítélik meg, hogy ez az ő személyiségi jogaikat sérti, ebben az esetben - erről már hallgat a javaslat - egy újabb bírósági eljárást kell megindítani,
