Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 28 (197. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája (T/3797. szám) - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. POKOL BÉLA (FKGP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HEGYI GYULA (MSZP):
1759 számára én első számú közellenséggé, de úgy érzem, túlbecsül engem, képviselő úr. Ennyit kíván tam elmondani. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Két percre megadom a szót Pokol Béla képviselő úrnak. DR. POKOL BÉLA (FKGP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Tulajdonképpen Bauer Tamás hozzászólásához szeretnék cs atlakozni: megdicsért engem, aminek nagyon örülök, mert ritkán szokott dicsérni, de most kénytelen vagyok vitatkozni vele; tudniillik azzal a mondatával, amely azt mondta, hogy én legalább őszinte vagyok, és kifejezetten mondtam, hogy azért a Ptk.ba helye ztem el a válaszadás jogát valamikor két évvel ezelőtt, mert a sajtótörvény, ahova ez illene, kétharmados. Nem tudom, mikor hallotta tőlem, nyilván ritkán szokott engem hallgatni a parlamenten kívül. Valamikor sokat írtam erről, és sok vitán részt vettem, de ezt én soha nem mondtam. Ellenben mondtam azt, hogy tulajdonképpen az, aki a sajtótörvényben akarja elhelyezni a válaszadás jogát, sőt ott tekinti helyénvalónak, anélkül, hogy tudná, egy szűkítést hajt végre. Tudniillik a sajtószabadság egyenlő az újság írók és a szerkesztők szabadságával. Itt a probléma! Tudniillik a sajtószabadság minden ember sajtószabadsága, és ha így vetem fel - nemcsak az újságírók, ők is, minden embernek a sajtószabadságáról van szó , akkor ellenben felmerül, hogy a polgári törvén ykönyv a magánszféra alkotmánya. És a polgári törvénykönyv a teljes magánszférát átfogja, nemcsak az újságírókat. Tehát az az aspektus kerül elő a sajtószabadságban, ami következik abból a koncepcióból, hogy a sajtószabadság nem az újságíróké. Az övéké is, de minden emberé, és akkor már a Ptk.ba tartozik. Tehát nem véletlenül van a helyreigazítás helye is a Ptk.ban, tudniillik az nem az újságírók egymás közötti dolga, hanem bármely magyar állampolgáré, ezen túl is. Nos tehát, azt hiszem, ez az öntudatlan szűkítés, amit végrehajt koncepcionálisan Bauer Tamás - a sajtószabadság meghatározott embereké, újságíróké , következésképpen a sajtótörvénybe kerül. Nos tehát, én mindig ezt mondtam, és ebből adódik, hogy nem a kétharmadosság miatt, hanem a Ptk. magánsz féra alkotmánya jellegéből adódik, hogy ide kell tenni. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Két percre megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Én biztos, nem démonizálok senkit, legalábbis mi ndenképp szeretném elkerülni. Azt tapasztalom, valóban abból a szerencséből, hogy európai szinten tudok foglalkozni - nem magas szinten, hanem széles körben - a sajtószabadsággal, hogy az európai demokráciákban is, hála istennek, már mi is tíz éve hozzájuk tartozunk, a sajtószabadság kibővítése folyik, és nem annak bármiféle szűkítése. Ezért elvből ellenzek minden olyan törvényjavaslatot, amely a sajtószabadságot valamilyen módon szűkíti. Amit Pokol Béla képviselő úr mondott: az az igazság, hogy bár nem vag yok jogász, de örültem volna, ha valamilyen módon mégiscsak választ kapunk arra a többszöri felvetésünkre, hogy ha a tények helyreigazítása jelenleg is megvan a magyar jogrendben, akkor miért kell ezt kiterjeszteni az értékelések vagy vélemények úgymond vá laszadására vagy kiigazítására is. Ez itt a probléma. Természetes, hogy - a polgári törvénykönyv alapján - ha valakiről valótlan tényt híresztelnek, akkor az illetőnek joga van ezért jogorvoslatot kérni. Ha ez a sajtóban törté nik meg, akkor nyilván a sajtóban kell helyreigazítani, ha más fórumon, akkor ott. Ezt nem jogászi ésszel is belátom és helyesnek tartom. A sajtónak viszont az a dolga, hogy a tényeken túlmenve - a hír szent, a vélemény szabad elve alapján , a tényekből a szerkesztők, az újságírók világnézetének, iskolázottságának
