Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 28 (197. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája (T/3797. szám) - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HEGYI GYULA (MSZP):
1756 Nem akarom szegény Pokol Béla professzor urat elkeseríteni, de másnak is eszébe jutott már ez a gondolat rajta kívül, és másutt is az a válasz született, hogy valamilyen módon azzal, amit gondolunk a sajtószabadságról, ellentétes, ha törvény, bíró ság a válaszadás, a véleményválaszadás, az értékelési válaszadás jogát előírja. Hangsúlyozva azt, hogy a hamis tények állításának helyreigazítása jogos dolog, de az része a mai magyar jogrendnek - többen beszéltek róla , ha az alkalmazása terén probléma van, akkor ezt nyilvánvalóan meg kellene oldani másképp. Azt gondolom - és mindig azt gondoltam, bármilyen színű kormányzat is van , hogy nagyon rossz úton járnak azok a kormánypárti képviselők, akik törvényekkel próbálják bármilyen módon javítani vagy ko rlátozni a véleményszabadság helyzetét. E tekintetben teljesen komolyan és őszintén azt hiszem, és egyébként a strasbourgi jelentésem is ide fog kitérni, hogy a kormány, a parlament, ha tetszik, a törvényhozók egy módon tehetnek valamit a véleményszabadság ért, azért, hogy minél objektívebb vélemények jelenjenek meg a sajtóban és minél kevesebb legyen a rágalmazás, minél kevesebb legyen a nyilvánvalóan elfogult vélemény. Ez pedig az, hogy adókedvezményekkel, piaci támogatással, bármilyen módon biztosítsák, h ogy minél többféle tulajdonosi szerkezetű média legyen Magyarországon; minél több újság legyen, minél több hetilap legyen, minél több független televízió legyen, minél több rádióállomás legyen, minél több internetes folyóirat legyen különböző tulajdonosok kezében; ezek közül lehetőség szerint minél nagyobb számban legyenek hazai tulajdonosok, minél nagyobb számban legyenek nonprofit szolgáltatók, szerkesztőségi kollektívák, önkormányzatok, civil szervezetek. Ha minél több az újság, minél több a médium, akko r a vélemény, ami az egyikből kiszorul, meg fog jelenni a másikban. Azt gondolom tehát, hogy ezen a törvénymódosításon túllépve, amit rossznak és helytelennek tartok, arra kellene törekednünk - abban az önkormányzatban, ahol a szocialisták vannak persze tö bbségben, ott a szocialistáknak is meg a kormányzatnak is , hogy minél több egymással versengő médium legyen, és akkor ezek a kérdések meg fognak oldódni. (16.30) Sajnos a nemzetközi tendenciák is ennek az ellenkezőjét mutatják; az Egyesült Államokban ötv en évvel ezelőtt a cityknek nevezett nagyvárosok 60 százalékában egynél több napilap volt, jelenleg összesen 2 százaléka az amerikai nagyvárosoknak, amelyben egynél több napilap megjelenik, a napilap tulajdonosa általában az illető város legbefolyásosabb ü zletembere, közel a kormányzati körökhöz, ilyen módon valóban szűkül a sajtószabadság. Azt gondolom azonban, hogy ezen a médiakoncentráción, ami lezajlik a magyar médiapiacon is, ezzel a Répássyféle előterjesztéssel mit sem lehet változtatni, tehát a magy ar média igazi problémáit ez nem oldja meg. Az a fajta értékeléshelyreigazítás vagy értékelésre adott válasz pedig... - elnézést kérek, de számomra önmagában van a dolog visszássága, hiszen a saját értékelését kell megjelentetnie. Nyilvánvaló, hogy egy sz emély, egy politikai irányzat, egy műalkotás értékelésére elég sokan hivatottak, amennyiben azonban valaki saját értékelését adja, akkor az egy egészen más műfaj, mint objektív megítélése annak a személynek. Nem akarom a teljes tíz percet igénybe venni. Az t gondolom, hogy a tényekkel kapcsolatos helyreigazítási gyakorlaton lehet módosítani, változtatni, a valódi, anyagi és nem anyagi kárért kártérítést meg lehet ítélni, de ez a fajta túlterjeszkedés, amit ez a törvényjavaslat beterjeszt, a véleményszabadság ot szerintem nem növeli, hanem korlátozza, ezért nem kell elfogadni. Egyébként hozzáteszem, hogy a sajtóban és a nemzetközi sajtószervezetekben is rendkívül negatív ennek a törvénymódosításnak a megítélése, éppen azért, mert - amint már említettem - a nemz etközi sajtószervezetek is úgy ítélik meg, hogy a válaszadás joga egy veszélyes utat indít el, és nemcsak ettől az egy lépéstől félünk, hanem attól is, ami ez után következik. Végül pedig szeretném elmondani anélkül, hogy itt újabb ellentétet próbálnék kre álni az államtitkár úr és a képviselő úr között, hogy Répássy képviselő úr úgy beszélt erről a törvényjavaslatról, mint egy próbáról, ami nem is olyan jelentős, tulajdonképpen egy szűkített formában idézi vissza a lex Pokolt, Hende államtitkár úr pedig ezt egy rendkívül jelentős, hatalmas
