Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 28 (197. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája (T/3797. szám) - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KISS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
1739 Az egyik ilyen alapjog a sajtószabadság és az ezzel összefüggő véleményn yilvánítás szabadsága, ami egy szigorúan védett alkotmányos alapjog. Ennek kapcsán hadd jegyezzem meg már itt, hogy egy alkotmánybírósági döntésre hivatkozom, amikor azt mondja az Alkotmánybíróság, hogy ez egy olyan komolyan védett jog, hogy még akkor is v édi, ha nincs igazságtartalma annak az adott állításnak. Ebből felfogásunk szerint nem az következik, hogy egy másik alapjogot is korlátozni lehetne ezzel az alkotmánybírósági állítással, indokolással, mert ez gyakran elhangzik, és a bizottsági vitában is szóba került. Tehát a másik alapjog, ami legalább ilyen fontos vagy még fontosabb, az emberi méltósághoz való jog és az ember jó hírnévhez való joga. Mi azt gondoljuk, hogy az alkotmány és a magyar jogrend nem egyszerűen csak a véleménynyilvánítás szabadsá gát védi, hanem ezen belül egy kommunikációs folyamatot véd. Ez a kommunikációs folyamat csak akkor lehet védett és akkor lesz igazi kommunikáció, ha a két alapjog közül az egyik nem tudja, mondjuk, legyőzni a másikat. Felfogásunk szerint ehhez erősíteni k ell az emberi méltóságot mint alapjogot és annak a jogvédelmét. A Ptk. eddig is lehetőséget adott arra, hogy hamis tényközlés vagy a tények hamis színben való feltüntetése esetén nyilvánvalóan lehetett sajtóhelyreigazítási pert kezdeményezni, de felfogásu nk szerint ez kevés. Osztjuk az előterjesztőknek azon álláspontját, hogy ilyenfajta sérelem érheti az embert akkor is, ha nincs hamis tényközlésről vagy tények hamis színben való feltüntetéséről szó, hanem egyszerűen azon az értékítéleten keresztül, amit a z a sajtótermék megfogalmaz, sérül az embernek az emberi méltósághoz és a jó hírnévhez való joga. Ezért mi, az emberi jogi bizottság többségi képviselői, a kormánypárti képviselők azon véleményünknek adtunk hangot, hogy az a kommunikációs folyamat, amire u taltam, akkor lenne társadalmilag sikeresebb, és kívánatos, hogy ez sikeres legyen, ha ezt a jogvédelmet kiegészítjük az előterjesztésben szereplő lehetőséggel, és a törvény módosítása után, ha erre a tisztelt Ház lehetőséget teremt, akkor vélemények közlé se esetén is, ha ez sérti az emberi méltóságot, a jó hírnévhez való jogot, megnyílna a jogorvoslat lehetősége. Mi a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartottuk és támogatandónak véljük. Köszönöm. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) E LNÖK (dr. Áder János) : A bizottság kisebbségi véleményét Kiss Gábor képviselő úr ismerteti. DR. KISS GÁBOR , az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm a szót, elnök úr. Minden fölösleges szószaporítá s nélkül: az emberi jogi bizottságban a törvényjavaslattal kapcsolatban két megfontolás került erő. Az egyik arra kérdezett rá jogi szakértelem nélkül, hogy a személyiségi jogok, illetőleg a véleménynyilvánítás és szabadság joga között lehete olyan végle tes szembeállást feltételezni, ami valószínűtlenné vagy kizárttá teszi, hogy véleménynyilvánítási szabadság jogát mint személyiségi jogot is tekintetbe vehessük. A másik, ami szóba került, és ennél - az én megítélésem szerint legalábbis - fontosabb, hogy s zóvá tettük a lex Pokolnak mint tervezetnek egy sajátságos metamorfózisát, amelyet persze kormányoldalról kétségbe vontak, és folyamatosan azt szegezték nekünk, hogy talán nem olvastuk el az újabb indítványt, ha a lex Pokol az emlékezetünkbe visszaidéződik , amire csak azt tudtuk mondani, hogy a szövegezés között is alig van némi differencia. A lex Pokol esetében egy konzisztens rendszer, egy felépített rendszer volt jellemző. Pokol Béla nem csinált abból titkot, hogy ő a törvényjavaslattal egy általa feltét elezett véleménymonopóliumot kívánna megtörni. Azt mondta egészen pontosan, hogy "kultúrpolitikai döntésekkel át kell alakítani a szellemi szférák belső társadalmi aránytalanságait ahhoz, hogy a médiahatalom aránytalanságait megsemmisítsük". Az írásaiban n em csinál abból titkot, idézhetem a gondolatmenetét több ponton is: "meg kell tehát törni az új médiahatalmat", "még a jogon keresztüli megtörés látszik a legreálisabbnak",
