Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 28 (197. szám) - A konzuli védelemről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÁRSONY ANDRÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1705 felelősség hárul a ko nzuli hálózatra, amely eddig is lehetőségei felső határán igyekezett kielégíteni az igényeket, eleget tenni kötelezettségének, és amelyre ezek után - az előbb elmondottak alapján, de más területekről is felhozható példák alapján - bizonyíthatóan többletfel adatok fognak hárulni. Tudunk olyan esetekről, és úgy gondolom, hogy a Külügyminisztérium még sokkal több olyan esetről tud, amikor az állampolgárok számára biztosított védelem későn érkezett, egyszerűen azért, mert az állampolgár maga nem feltétlenül volt tudatában annak, hogy ilyen védelemre ő igényt tarthat egyegy országban, ahol valamilyen esemény vele kapcsolatban bekövetkezett. Egy egységes szerkezetbe foglalt törvény lehetővé teszi azt, hogy az állampolgár jobban megismerkedjen a jogaival és a lehet őségeivel. Következésképpen anélkül, hogy az ügyek száma de facto szaporodna, a konzuli ügyek, a konzulhoz való fordulás nagy valószínűséggel sokkal több esetben fog bekövetkezni, mint az bekövetkezett eddig. Ennek pedig - és itt elérkezünk tulajdonképpen egyetlenegy ponthoz, amely ebben az egész folyamatban egy kicsit bizonytalannak tűnik - anyagi konzekvenciái vannak. Úgy véljük, hogy a 20012002. évekre elfogadott költségvetésben nem számoltunk azzal a lehetőséggel, hogy egy ilyen törvény bevezetése köve tkeztében, anélkül, hogy az események száma ténylegesen bővülne, mégis az események kapcsán a konzuli védelmet igénybe vevők száma növekedhet. Ez pedig többletköltséggel jár. Nem egyszerűen azzal, hogy a konzulnak megnövekszik a munkaideje, ezért valamifaj ta kompenzációt kéne a számára biztosítani, hanem elsősorban olyan országokban, ahol a konzuli ellátás meglehetősen nagy területeket érint, ott várhatóan jelentősen megnövekedhetnek a konzuli és ezzel kapcsolatban az egész külképviselet dologi költségei, u tazási költsége és egyéb költségei; úgy gondolom, úgy érzékeljük, és a költségvetés külügyminisztériumi fejezetének elemzése során ez odáig vitt bennünket, hogy ennek a fedezete, valamifajta növekvő kiadási fedezete nem jelent meg a költségvetésben. Ha iga z az, amiről egyébként úgy gondolom, nem érdemes vitát kezdeni, mert a Külügyminisztérium képviselői a feltett kérdésekre ezt egyértelműen megerősítették, hogy a konzuli szolgálat valahol a tartalékai végső határáig kifeszítve dolgozik, amely nagyon nagy e lismerést vált ki mindazokból, akik ezt a szolgálatot igénybe veszik, akkor igaz az is, hogy egy esetlegesen megnövekedő teher ezt az anyagi keretet már föl fogja feszíteni. Meggyőződésünk szerint nagyon nagy baj volna, ha a konzuli szolgálat megnövekedő k öltségei a külképviseletek más területéről vonnának el költségeket. Ez az egyik, és úgy gondolom, hogy erre akár a törvényjavaslat vitája során, akár pedig a későbbiekben, a végrehajtás során nem egyszerűen választ kell adni, mert nem a válasz a kérdés, ha nem annak a megnyugtató helyzetnek az elérése, hogy tudniillik egy megnövekedő tevékenység, megnövekedő igények mellett is képes lesz ezt a feladatot a Külügyminisztérium konzuli szolgálata ellátni. (12.30) Mi bízunk benne, hogy így lesz, ezért úgy gondolo m, hogy ez a kérdésfeltevés, amely ebben az állításban elhangzik, nem egyfajta negatív kritikaként fogalmazódik meg részünkről, hanem egy olyan észrevételként, amely a magyar állampolgárok érdekeit szolgálja, és amely egyúttal a konzuli szolgálatban dolgoz ók érdekeit is szolgálja, mert úgy gondoljuk, hogy az itt dolgozó diplomaták, köztisztviselők teljesítőképessége is véges. Szeretnék még egy megjegyzést tenni, tulajdonképpen ez is összefüggésben van ezzel. Néhány országban, elsősorban és érthetően nem eur ópai országban a konzuli hálózatunk meglehetősen foghíjas. Foghíjasabbá vált az elmúlt években azáltal, hogy néhány olyan konzulátust is becsukni kényszerültünk, egyébként nem kritizálható anyagi meggondolásokból, amelyek távol estek az adott ország főváro sától, ahol egyébként a konzuli szolgálat továbbra is működik. Ez kétszeresen aláhúzza az előbb elmondottakat, és olyan országokról van szó sajátos módon, amelyek irányába a magyar turisták egyre fokozódó érdeklődéssel fordulnak. Ahová pedig egyre több mag yar turista látogat el, a tapasztalat az, hogy ott egyre több ügy van.
