Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes, egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1630 ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, képviselő úr. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : (Megkocogtatja a csengőt.) Képviselő úr, rendre utasítom! Még egyszer mondom: rendre utasítom! Az előbb szavazás volt a parlamentben; nem a személyemre vonatkozik, de a parlament tekintélyét járatja le. Még egysze r mondom: határozottan rendre utasítom! Vagy ne használjon semmilyen szót, de egy levezető elnököt nem nevezhet képviselő úrnak. Ezt jegyezze meg! (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.) Többet velem így, mé g egyszer mondom, ne beszéljen, mert komolyan rendre kell önt utasítanom, képviselő úr! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Megsérti az elnököt!) Ne sértegesse az elnököt! A Ház tekintélyét járatja le ön, aki annyira kényes a Ház tekintélyére! Erről már töb b ízben tájékoztattam önt; amikor megvolt az ügyrendi bizottság állásfoglalása, ön akkor se lett volna jogosult képviselőnek szólítani a levezető elnököt. Most pedig, a szavazás után egyáltalán nincs joga hozzá. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Helyes!) Kérem, hogy ezt a szót soha többé ne használja, inkább ne szólítson semminek! Ön mindig Bauer Tamás marad, én meg mindig Gyimóthy Géza, ebben biztosak lehetünk. De ha én elnöklök, akkor vagy elnöknek szólít, vagy pedig nem szólít semminek sem! Tessék, kezd je el a felszólalását! BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Tisztelt Képviselőtársaim! Az itt ülő Surján László miniszter úr, aki az Antallkormány minisztere volt, elmondhatná azoknak a képviselőknek, akik eleve fideszesként indultak a politikában, hogy az Antallkormány ban elképzelhetetlen lett volna, hogy olyan törvénycsomagok kerüljenek benyújtásra és tárgyalásra, amelyekben egymással semmilyen tekintetben össze nem függő törvények vannak egybegyúrva, csak azért, hogy a képviselőknek kevesebb lehetőségük legyen érdembe n tárgyalni a témát. Ez az oka annak, hogy nekünk ellenzéki képviselőként újra meg újra tiltakoznunk kell a Fideszkormány eme eljárása ellen. Tudom, hogy Surján képviselő úr ma már fideszes képviselő, de talán még emlékszik rá, hogy KDNPs miniszterként a z Antallkormányban milyen alkotmányos elveket követtek. Nem valami kekeckedés, hanem az Alkotmánybíróság reggel is idézett 42/1995ös határozatában megfogalmazott elv az, ami bennünket erre a tiltakozásra késztet. Túllépve ezen a kérdésen, rátérnék a vita kérdés érdemére, ami engem közgazdászként megszólalásra késztet ebben a vitában, hasonlóan az elmúlt hét év számos más egészségpolitikai vitájához. Tudom, hogy nekünk, akik nem vagyunk orvosok, nincs 30 éves orvosi múltunk, és nincs 30 éves egészségszervez ői múltunk, mint a miniszter úrnak és sok, egészségügyi kérdésekre specializálódott politikusnak, nincs meg a tapasztalatunk, nincs meg a belső ismeretünk az egészségügy működéséről, hiszen rossz esetben betegként, jó esetben látogatóként ismerkedünk a mag yar egészségügy működésével. Ugyanakkor a miniszter úr is tudja, ha máshonnan nem, Kornai János vagy Mihályi Péter műveinek a tanulmányozásából, amelyekre a meghallgatáson, ahol találkoztunk, pozitív értelemben hivatkozott, hogy a közgazdásznak van mit hoz záadnia az egészségpolitikai kérdések átgondolásához. Én ebben a felfogásban merészkedem arra, hogy felszólaljak ezekben a vitákban. Van ugyanis az egészségügy problémájának egy olyan sajátossága, hogy ott is, mint a gazdaságban, milliós, milliárdos, tízmi lliárdos ráfordításokról, kiadásokról, gazdasági erőforrások felhasználásáról van szó, ott is emberek dolgoznak, emberek költekeznek, ott is érdekeltségek vannak, ott is intézmények működnek, mint a szűken vett gazdaságban. Ezért azok a tanulságok, amelyek et a gazdasági rendszerből levonunk, itt is figyelembe vehetők.