Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
1479 megállapodásokat kötelező ellátási szintnek tekintve a járó- és fekvőbetegszakellátás mértékét és szakmai összetételét rögzíti, beleértve a saját vagy más szolgáltatónál lekötött kapacitásokat is - ágylétszám, szakrendelő óraszám s a többi. A 3. § szerint az országos egészségügyi pénztár a fentiekben meghatározott járó- és fekvőbetegszakellátás kapacitását finanszírozni köteles. A 3. § 2. pontja szerint az OEP a meglévő, tehát a 2001. január 1jén érvényes kapacitáson túl akkor köthet finanszírozási szerződést egy egészségügyi szolgáltatóval, ha a szolgáltató a korábbihoz képest költséghatékonyabb, progresszív egészségügyi ellátást nyújt, speciális igény t elégít ki, országos, illetve regionális ellátási területtel működik, vagy területi ellátási egyenlőtlenséget szüntet meg, illetve mérsékel. A törvényjavaslat 4. §a a szolgáltatási kapacitások csökkentésének, illetve módosításának feltételeit szabályozza . Tartós kihasználatlanság esetén az önkormányzat az egészségügyi szolgáltatások kapacitásának a mértékét csökkentheti, illetve szakmai összetételét megváltoztathatja. A tartós kihasználatlanság tényét azonban a helyi önkormányzat kérésére az ÁNTSZ tiszti főorvosának igazolnia kell. Az önkormányzat az egészségügyi szakellátási kötelezettségének mértékét csak úgy csökkentheti, illetve szakmai összetételét csak úgy változtathatja meg, ha az ellátást más módon biztosítani tudja. Erről az önkormányzatnak előzet esen ki kell kérnie a tiszti főorvos véleményét. A 2001. január 1jei járó- és fekvőbetegkapacitás törvényben foglalt rögzítése és finanszírozásának kötelezővé tétele bizonyos fokú védelmet jelent. A módosításra vonatkozó szabályozás szabadsága azonban ez zel ellentétes hatású. A kapacitás növelésére, új szolgáltatóval köthető finanszírozási szerződésre vonatkozó feltételek megfogalmazása túlságosan általános, ezek nehezen megfogható, szubjektív döntéseket tesznek lehetővé, ami kerülendő lenne. Ide kapcsoló dik a 13. § (3) és (4) bekezdése, mely szerint felhatalmazást kap a kormány, hogy a kapacitások módosításának szabályait, eljárási rendjét, a kapacitások átcsoportosításának és új szolgáltatók befogadásának szabályait rendeletben határozza meg, valamint fe lhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy a járó- és fekvőbetegszakellátás kapacitásának megosztására, az ellátórendszer szakmai összetételére vonatkozó szakmai szabályokat rendeletben határozza meg. A leendő kormány- és miniszteri rendeletek a kap acitások módosítására vonatkozó feltételeket bizonyára pontosítani fogják, jelenleg ezek ismeretének hiánya - egy tervezetvázlatot még nem tekinthetünk annak - bizonytalanságot eredményez, ugyanis, tekintettel arra, hogy az egészségügyi adatszolgáltatás hi ányos és nem megbízható, általános morbiditási adatgyűjtés nincs, minek az alapján tudja az egészségügyi miniszter a járó- és fekvőbetegszakellátás kapacitásainak megosztására, az ellátórendszer szakmai összetételére vonatkozó döntéseit meghozni. A megala pozatlan ágyszámcsökkentés az ellátórendszer torzulását idézte eddig elő. Például: a mozgásszervi betegek konzervatív kezelésének feltételei nagymértékben romlottak, mivel igen nagy arányban szűntek meg a reumatológiai ágyak, osztályok. A tartós kihasznála tlanság tényének az ÁNTSZ részéről történő igazolása önmagában nem elengedő, mert ez minden további mérlegelés nélkül lehetőséget nyújt szükséges kapacitások felszámolására. Például: az egészségügyi fekvőbetegellátó rendszernek biztosítania kell az előre nem meghatározható mértékű járványok, tömegszerencsétlenségek esetén szükségessé váló betegellátást is. A traumatológiai, fertőző- és gyermekosztályok esetén bizonyos többletkapacitás szintén indokolt, hiszen közismert, hogy például a tavasziőszi hónapokb an zsúfolt gyermekosztályok a nyári hónapokra üresek. Vannak tehát szakterületek, ahol nagyobb kapacitásra van szükség, mint ami a folyamatos kihasználtságból kikövetkeztethető. Egy adott betegellátó osztály vagy járóbetegszakellátás kihasználtságáért fel elős lehet a szakmai vezetés, illetve a szakorvos is. Gyakran tapasztalható, hogy néha egy személycsere is jelentős mértékben megváltoztatja egy osztály vagy szakrendelés kihasználtságát. Lehetséges tehát, hogy egy adott kapacitás szükséges volna, de az ad ott körülmények között a betegek az igényeiket inkább
