Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SCHVARCZ TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1468 Kiemelném még a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet mó dosítását, amely a büntetésvégrehajtás területein is az egészségügyi törvény szellemének megfelelő, az emberi jogokat minden tekintetben figyelembe vevő helyzetet teremt. Összegezve: a FideszMagyar Polgári Párt támogatja és néhány kisebb korrekció után e lfogadásra javasolja az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes, egészségügyet érintő törvények módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megkös zönöm a képviselő úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Schvarcz Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka. Öné a szó, képviselő úr. DR. SCHVARCZ TIBOR , az MSZP képviselőcsoportja részé ről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Temetni jöttünk ma, nem dicsérni; temetni, de nemcsak egy törvényt, a '96. évi LXIII. törvényt, hanem egy ábrándot, egy eddig pozitív imázst, mármint ami a miniszter úrról eddig kialakult. Az ábránd, a remény arról szólt, amit a miniszter úr ígért a meghallgatásán, éspedig azt, hogy igyekszik konszenzusos döntéseket hozni. Ez a törvénytervezet lett volna az, ahol szükségeltetett volna a megegyezés, a konszenzus a politikai pártok és a szereplők között, hiszen a struktúra kérdése mindig felborzolja a politikai és nem politikai kedélyeket egyaránt. Idézek a területi önkormányzati szövetség vezetőjének leveléből: "Az önkormányzatok és az egészségügyi ellátás problémaköre az elmúlt idő szakban ismételten kiemelt szerephez jutott. Dr. Mikola István miniszter úr nyilatkozataiban kilátásba helyezte többek között még az önkormányzati törvény módosításának a szükségességét is, egyben jelezte, hogy tárgyalni kíván az önkormányzati szférával. E z a tárgyalás ez idáig elmaradt, és a mostani tervezet is megfelelő alapul szolgált volna a részletes és személyes egyeztetésre." Miniszter Úr! Az ön elődje említette egyszer társaságban, hogy a most megszüntetni kívánt törvény nem is volt olyan rossz törv ény, csak a politika kihátrált mögüle. Nem teljes felsorolás következik: Pincehely, Pásztó, Kisbér, Budapest. Ritkán adatik meg egy képviselőnek a parlamentben, hogy a korábbi, '96. évi LXIII. törvénynek lehettem és ennek a törvénynek is én lehetek a vezér szónoka az MSZP részéről. A dolgokat dinamikájában próbálom meg szemlélni, és nem demagógiájukban. Fellapozva a '96os parlamenti jegyzőkönyveket és felidézve az akkori vitákat, azok hangulatát, hangnemét, megállapíthatjuk, hogy sok minden elhangzott azzal a törvénnyel kapcsolatosan. Mi akkor voltunk nemzetvesztők, arra kényszerítettük a betegeket, hogy gépkocsiban szüljenek; azt mondták: sok embertársunk halálát jelenti majd ez a törvénytervezet, országos anarchia fog kialakulni, megakasztja a sikeres stro keprogramot, a javuló vérellátás látja majd a kárát, fővároscentrikus, nemzetrontó, alkotmányellenes, orvosmunkanélküliséget és ellátási hiányokat fog eredményezni. (Selmeczi Gabriella tapsol.) Az orvosegyetemek nyilatkoznak, hogy nem tudnak felelősséget vállalni ezen törvény káros következményeiért, a MOK a képzésért, az átképzésért, az egyetemekért aggódik többek között; egyesek név szerinti szavazást kértek, hogy az utókor jobban tudja, kik verték szét az egészségügyet. A Fidesz vezérszónoka akkor nem beszélt az egészségügy szétveréséről, csak a valódi reformot hiányolta - mint mi most, ezen salátatörvény kapcsán. Ezek csak kiragadott, szélsőséges példák, de elhangzottak az akkori vitákban, mégpedig korábban és később felelős minisztériumi beosztást bet öltők szájából is - igaz, hogy a szék határozza meg a tudatot. A Fidesz az egész propagandát a Bokroscsomagra alapozza, kivéve azt a részt, amelyet az egész ország áldozata hozott meg és most mindenki élvez, de sikereit maguknak sajátítják ki: a gazdasági növekedésre gondolok.
