Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SCHVARCZ TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1469 A propagandának és a gyűlöletnek, ami süt, a másik része a kapacitásszabályozási törvényre, a LXIII. törvényre irányul; ezt a törvényt hivatott megszüntetni a most tárgyalandó T/3931. számú javaslat. A Fidesz a választási és kormányp rogramjában a következőket mondta: "meg kell szüntetni a közpénzek elfolyását", "meg kell szüntetni az egészségügyben a pazarlást", "olcsó gyógyszert biztosítunk a nagymamának, unokának", "átalakítjuk az ellátórendszert". Mi a valóság? Megszüntették a társ adalombiztosítási önkormányzatokat, azóta az OEP felügyelete vándorol a minisztériumok között, most végre jó helyen van; de a nyugdíjbiztosítás felügyelete sehol sincs biztosítva. A gyógyszerkassza és a gyógyszerek ára sem sikertörténet, hiszen ebben az év ben a sok sikeres megállapodás után 24 milliárd a kassza hiánya, s '98 óta közel 30 milliárddal nőttek a lakosság terhei a gyógyszerek vonatkozásában. Az egész rendszer átalakítására vonatkozóan megszületett a sürgősségi betegellátás torzója; az Akadémián elhangzott egy prevenciós programszerű, jellegű demonstráció, ami nagyon szép volt; megszületett a praxistörvény, na meg most ez a törvénytervezet, amelyet a miniszter úr a stílusa miatt "salátatörvény"nek, az államtitkár úr a bizottsági vitában az eredmé nyessége tekintetében "egér"nek nevezett, mármint amit a hegyek szültek, de meg is nyugtatott minket, hogy most ilyen egérre van szükségünk. Lássuk, hogy mi a bajunk a salátával és mi a bajunk az egérrel, egyáltalán mi benne a saláta és mi az egé r! A "saláta"része az, hogy több jogszabályhoz nyúl egyszerre: beszél az ÁNTSZről, az élelmiszertörvényről, a büntetésvégrehajtás szabályairól, a kábítószerekről, több helyen módosítja az egészségügyi, a gyógyszer- és az egészségbiztosításról szóló törv ényt. Ezzel általánosságban az az aggályunk, hogy nincs olyan jogalkotási kényszer, amely magyarázná a csomagban való tárgyalást, hacsak nem a háromhetes parlamenti ülésszak. (10.30) Az Alkotmánybíróság a gazdasági stabilizációs törvénnyel kapcsolatban jeg yezte meg, hogy ott a csomagban való tárgyalást magyarázza a tartalmi összefüggés és a gazdasági kényszer. Itt mi a kényszer? A "saláta"rész több paragrafusa támogatható, elfogadható lenne, kivéve a 11. §t, ahol az egészségügyi törvény azon részét kívánj a a törvénytervezet módosítani, amely a korlátozottan cselekvőképesek egészségügyi önrendelkezési jogát, valamint a pszichiátriai betegekkel szemben alkalmazott korlátozó intézkedéseket kívánja megváltoztatni. Ezt is igen szokatlan módon teszi, hiszen a pa rlament most fejezi be a polgári törvénykönyv ezen irányú módosítását. A két tervezet nincs összhangban egymással. Mire ez a kettős párhuzamos tárgyalási módszer? Ráadásul a TASZ véleménye szerint a törvénytervezet 11. §a nem alkalmas a jogalkotó által me gjelölt cél elérésére. A 11. §ban foglalt rendelkezések nem hozzák összhangba az egészségügyi törvényt az alkotmányos és nemzetközi kötelezettségekkel, ezért ezt az egész paragrafust elhagyni javasolják. Erről bővebben majd a képviselőtársaim szólnak. Néz zük az "egér"részt! Még mielőtt bárki azt hihetné, hogy visszasírom a LXIII. törvényt, az téved. A most tárgyalandó tervezet kapcsán csupán néhány kifogásunkat, aggályunkat, alkotmányossági aggályunkat kívánom az MSZP nevében megosztani önökkel. Először i s nézzük az indoklást! A törvényjavaslat célja az egészségügyi struktúraváltás megalapozása, az új népegészségügyi program megvalósításának elősegítése, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozás keretfeltételeinek megteremtése. A struktúraváltásról egyá ltalán nincs szó a törvényben, az uniós csatlakozáshoz pedig semmi köze a tervezetnek. A salátatörvény a korábbi törvényt kívánja meghaladni úgy, hogy nem ad helyette semmit. A megszüntetendő törvényt, amit akkor a gazdasági kényszer szült, furcsa módon ké t részletben kívánja hatályon kívül helyezni a jogalkotó, és majdan megalkotandó rendeletekkel helyettesíteni. Az a törvény kiállta az alkotmányossági próbát, működött, részben elérte célját, néhány pozitív eleme volt, de most ab ovo nem kellene minden rés zét kidobni, pláne úgy, hogy visszatérjünk egy elvtelen, alkupozíciókon alapuló, egyszemélyes döntési folyamathoz, ahol a kapacitások meghatározása nem normatív, nem szektorsemleges, és zömmel csak az önkormányzatokat érinti.
